Az idők során igen sokat változtak az emberiség táplálkozási szokásai. Egy átlagos európai ember étlapján például egyáltalán nem szerepelnek rovarok, miközben Délkelet-Ázsiában a piacokon árulják a különféle módon elkészített ízeltlábúakat.
Egykor Mexikóban is nagy hagyománya volt a rovarok fogyasztásának, már az azték időkben is fontos szerepük volt az emberek életében. Ez napjainkra visszaszorult, de nem tűnt el teljesen: bizonyos elemei megmaradtak, és kuriózumnak számítanak. Ilyen a mexikói kaviár, azaz az escamol is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A kaviárról az embernek a halak petéje ugrik be először – a mexikói változat is egy élőlény utódkezdeménye, ám az escamol két őshonos hangyafaj tojásainak összefoglaló neve. A tojások már több száz éve is csemegének számítottak, így nem csoda, hogy a mai napig megtalálhatóak Mexikóváros híresebb éttermeiben is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Megszerzésük nem könnyű: az ország száraz, poros területein akár órákig kell ásni, mire az ember rátalál egy kolóniára. Amikor megvan a fészek, a tojásokat gyorsan össze kell szedni, ugyanis a rovarok a maguk módján hevesen védekeznek a betolakodóval szemben, százával csípnek és harapnak, ami kellemetlen érzés. Minderre ráadásul csak az év rövid időszakában, február és április között, 10-12 hétig van lehetőség az időjárástól függően.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A hagyományos receptek szerint az escamolt mexikói zöldségekkel összekeverik, némi vaj hozzáadásával pedig addig főzik, míg ki nem fehéredik. Tacóként vagy tortillával szokás tálalni báránysajt társaságában. A mexikói kaviár íze is lágy, vajas és kissé diós, szétharapásakor pedig belül puha és lédús. Az olcsóbb helyeken egy adaghoz 10 ezer forint körüli áron lehet hozzájutni, de a nívósabb éttermek ennek három-négyszeresét is elkérhetik az exkluzív csemegéért.
