A modern korban élő ember szerencséje, hogy elegendő besétálnia a szupermarketbe, és kiemelnie a ládákból a neki tetsző gyümölcsöket és zöldségeket, és télen is hozzáférhet olyan termékekhez, melyek Afrikában, Dél-Európában vagy éppen Dél-Amerikában őshonosak. Ha csak a nálunk élő növények terméseivel kéne beérnünk a hideg időszakban, az almán kívül nemigen maradna más gyümölcs, melyet fogyaszthatnánk.
Afganisztánban azonban már évezredek óta el tudják rakni a gyümölcsöket, köztük elsősorban a szőlőt akár fél évre is. A ganginát már több ezer éve használják a régióban élők, és tulajdonképpen nem más, mint egy légmentesen záró agyagedény.
A metódus nem sokat változott az évek során: két tányérformát kell kialakítani, betenni közéjük az elrakni kívánt gyümölcsöt, majd összetapasztani őket. Az így létrejövő lencse alakú tárolót ki lehet tenni a napra: ott az megszárad, és fél év múlva is fogyasztható a tartalma. Miután keménnyé válik az edény, hűvös és sötét helyen kell tárolni, hogy belül minél frissebbek maradjanak a gyümölcsök.
„Először el kell távolítani a rossz szőlőszemeket, majd csak utána betenni a ganginába. Ha a rosszakat is betesszük, megromlik az egész” – árulta el a titkot egy helyi termelő. Egy-egy ilyen anyagtárolóba akár egy kiló szőlő is belefér, melyeken az élelmesek jókora haszonnal adnak túl.
