A XX. század elején az Egyesült Államok ünnepelt figurái voltak a cirkuszi mutatványosok. Az emberek bármilyen furcsaságra, természetfeletti képességre, trükkre befizettek, így szinte minden „előadónak” termett babér, ha elég kitartó volt.
Frank „Cannonball” Richards ebbe a kategóriába tartozott, tulajdonképpen kitartása volt a szuperereje, erre építette karrierjét. Kitartóan hagyta, hogy püföljék a gyomrát.
Először ismerősei öklözték a hasfalát, és miután ezt egész jól tűrte, jöttek a komolyabb mutatványok. Volt, hogy hosszú sorban kígyóztak előtte az ütni vágyók, később pedig profi bokszoló is megpróbált kárt tenni a vasszerű hasfalban.
Jess Willard, akkori nehézsúlyú ökölvívót is megkérték, verje hasba rendesen. Háromszor tette meg, majd annyit mondott a bokszoló: Nyertél. A nehézsúlyú bajnokkal, Jack Dempsey-vel ennél is messzebb ment Frank Richards, kora egyik legnagyobb ütőerővel rendelkező sportolója 75 alkalommal vitt be neki gyomrost. Hősünk a szemtanúk elmondása alapján meg se rezzent.
Innen egyenes út vezetett a még keményebb bemutatók felé, volt, hogy botokkal, kalapáccsal verték a hasát, máskor meglett férfiak ugrottak rá páros lábbal sorban. Ám legemlékezetesebb mutatványa az ágyúlövés volt.
Oké, azért Frank „Cannonball” Richards sem volt valódi vasember, így nem állt valódi ágyú elé. Egy olyan eszközzel lőtték meg, amit a korabeli cirkuszokban gyakran használtak emberek kilövésére is, a golyót egy erős rugó lökte ki a csőből.
Nem halálos, de átlagembernek garantáltan napokig tartó agóniát okozó mutatvány lett volna az ágyú elé állni. Frank pedig épp csak elesett az ütközéstől, és volt, hogy napi kétszer csinálta meg a műsort.
Ennyi gyomros után azt hihetnénk, hogy valami szövődmény korán elragadta az élők sorából, de nem, a minden ütéstől egyre keményebb Frank 81 évesen hunyt el.
