A Jurassic Park filmek óta generációk fejében ott motoszkál a gondolat: vajon mi lenne, ha szemtől szembe kerülnénk egy Tyrannosaurus rexszel? Lenne esélyünk? Kibökhetnénk a szemét egy hosszú akácággal? El lehetne terelni a figyelmét jelzőfáklyákkal? Talán nem lenne szükség ilyen trükkökre, elég lenne futni. Izomból!
Az ember átlagos járási sebessége 1,34-1,42 méter per másodperc, tehát 4,8-5,1 kilométer per óra. A normál járási sebesség általában a mozgásban részt vevő testrészek természetes frekvenciája alapján mérhető az állatoknál – írta az Amszterdami Egyetem tudósa, Pasha van Bijlert vezette kutatócsoport.
A két lábon járó, 13 méter hosszú, kilenc tonna súlyú T. rex esetében a lábakon kívül a farok is részt vett a mozgásban. Minden lépésnél egyszer emelte meg és süllyesztette le a farkát, ezzel támogatta a mozgást.
A csigolyák és ízületek biomechanikai modellje és háromdimenziós rekonstrukciója alapján becsülték meg a farok természetes rezgési frekvenciáját. Az állat derékmagasságát 3,1 méterben, lépési nagyságát 1,94 méterben határozták meg.
Az eredményként született 1,28 méter per másodperces sebesség alacsonyabb a korábbi becsléseknél. Ez azonban a T. rexnek nem a leggyorsabb, hanem a leginkább előnyben részesített járásmódja. Amikor nincs okuk a futásra, a legtöbb állatnak – és az embernek is – van egy természetes járási sebessége, mely minimálisra csökkenti az ehhez használt energiát.
Korábbi vizsgálatok szerint a ragadozó futás közben elérhette az óránkénti 30 kilométeres sebességet is. Viszonyításként: az egykori világbajnok rövidtávfutó, Usain Bolt száz méteren 38 kilométer per órás átlagtempót futott.
