Már 1968 októberében, jóval az Apollo-program befejezése előtt, a NASA elkezdte kidolgozni egy újra felhasználható űrrepülőgép terveit. A formát persze mindannyian ismerjük, az azóta nyugdíjazott gépeket már kirakhatjuk építőkockákból is.
Nemcsak egyféle dizájn létezett azonban: több nagy amerikai vállalat is benyújtotta saját formatervét, mellyel meghódították volna az űrt. Köztük volt a McDonnell Douglas is, akik mai szemmel nézve különös tervvel álltak elő.
Az űrrepülőgép üzemeltetéséhez két személyzet is kellett volna, ahogy a fenti maketten, a nyitóképen is látható: az egyik csapat magát az űrhajót irányította volna, az aktuális küldetés végéig az űrben maradva, míg a másik legénység a jármű nagyobbik felét terelte volna vissza a Földre, miután az nagy teljesítményű rakétái segítségével az űrbe juttatta a siklót. Ennél a projektnél az űrhajó 100 százalékát újra fel lehetett volna használni, a végső győztes formatervnél mindig új üzemanyagtankra volt szükség a kilövések előtt.
Az űrtörténelem eme szegmenséből nem sok minden maradt az utókorra, de mindenképp kuriózumnak számít a McDonnell Douglas 1:96 méretarányú makettje. A 89 cm magas és közel 56 cm széles darab egy fa talapzaton nyugszik, melyen még egy emberi figura is található, így össze lehet hasonlítani, mekkora is lehetett volna az űrhajó, ha egyszer megépült volna.
A modellre a Bonhams aukciósház árverésén lehet licitálni július 21-ig, a szakértők 3-5 ezer dollárra (900 ezer – 1,5 millió forintra) becsülik értékét.
