A 60 méter széles és 20 méter mély krátert szovjet kutatók hozták össze valamikor az 1960-as évek végén. Eredetileg olaj után kutattak, de gázt találtak, csak nem úgy, és nem annyit, ahogy ők szerették volna. A kísérlet során ugyanis elértek egy nagy méretű föld alatti gázkamrát, a felszín beomlott, a földgáz kiszabadult, az elvtársak pedig minden jelentést eltüntettek az esetről, ahogy az akkoriban szokás volt.
Így nem tudjuk a baleset részleteit, csak a végeredmény lett világhírű az internetnek köszönhetően. A lángok keletkezéséről sincs pontos információ, a legelterjedtebb verzió szerint maguk a szovjetek gyújtottak alá a kráternek, hátha pár hét alatt elég a szivárgó mennyiség, és utána lehet folytatni a munkát.
A pár hétből viszont ötven év lett, és most sem látszik csökkenni a szivárgó gáz mennyisége.
A békésen lángoló kráterről ugyanis remek fotókat lehet készíteni, főleg sötétedés után. Nappal nincs pokoli hangulat, a napfényben a pár pislákoló lángcsóva nem túl látványos, de a hely mégis kezd egyre felkapottabb lenni.
Egy utazó blogger pár éve ellátogatott a pokol kapujához, és gyönyörű képeken dokumentálta a jelenséget.
Példáját követve egyre többen látogatnak el Türkmenisztánba, és nézik meg a Pokol kapujának keresztelt helyet, mert ez a helyszín nem mindennapi tartalomgyártási lehetőség az utazó videósoknak. Volt, aki mályvacukrot sütött a mérgező gázokkal égő lángok felett:
