A XX. század második felében az egyre élesedő hidegháború komoly intézkedésekre késztette az Egyesült Államokat. Nagy erőkkel készültek egy egész országot érintő katasztrófára, pontosabban fogalmazva a Szovjetunió felől érkező, atomtöltetet hordó interkontinentális rakéták pusztítására.
Egy ilyen esetleges, egész USA-t érintő esemény során fontos a hatékony központi kommunikáció, ami nem egyszerű feladat. Ha beüt a baj, akkor nem lehet minden rádióállomást, tévéadót külön értesíteni, ezért hozták létre az idők során modernizált vészhelyzeti riasztórendszereket.
A jelenleg is használt rendszert – Emergency Alert System (EAS) – 1997. január 1-jén vezették be, azzal a céllal, hogy az Egyesült Államok elnöke tízperces üzenetet tudjon intézni az egész ország népéhez, és az mindenhova azonnal eljusson.
Az EAS-t a Szövetségi Katasztrófavédelmi Ügynökség (FEMA), a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) és a Nemzeti Óceáni és Légköri Igazgatóság (NOAA) közösen koordinálja, ezek a szervezetek képesek terjeszteni és koordinálni a vészjelzéseket és a figyelmeztető üzeneteket az EAS-on és más nyilvános rendszereken keresztül.
77 tévécsatorna és rádióadó van kinevezve elsődleges belépési pontnak, vészhelyzet esetén a kormány ezeket értesíti először. Náluk megvan a megfelelő technikai háttér (generátorok, áramfejlesztők, tartalék műsorszórásra alkalmas eszközök) arra, hogy áramkimaradás, az infrastruktúra sérülése esetén is el tudják látni a feladatot.
A fő üzenet előtt fülsüketítő zúgás hallható
Az ilyenkor leadott hangüzenetek elengedhetetlen kelléke az emberek figyelmét felhívó jelzőhang. Ez a fülnek kellemetlen zaj a 853 Hz és a 960 Hz hullámhossz keveréke, amire azonnal mindenki felkapja a fejét, mert nagyobb hangerőn szinte fájdalmas a hatása.
A hangot lejátszani, bármilyen csatornán közölni tilos, elég egyértelmű okokból: ha minden reklám, sorozat ezzel a hangfrekvenciával hívná fel magára a figyelmet, akkor az emberek már nem reagálnának a valódi vészjelzésre. Egyszerűen hozzászoknának a furcsa zajhoz, és már nem váltaná ki a kívánt hatást, a figyelemfelkeltést.
Pont ezért komoly pénzbüntetéssel jár, ha valahol mégis használják. A szignált csak a rendszer tesztelése során adhatják le, erre régen rendszeresen volt példa az Egyesült Államokban. Magáncélra, a központi kormányzat felhatalmazása nélkül viszont soha senki sem használhatja, ha viszont mégis előfordul, az komoly büntetést von maga után.
A Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) pedig komolyan veszi a dolgot, ha észleli a tiltott hangot, akkor már küldi is a büntetési csekket. 2013-ban a Támadás a Fehér Ház ellen című hollywoodi akciófilm előzetesében használták tudatosan ezeket a frekvenciákat, ezért a terjesztő vállalatot, és az ügyhöz köthető egyéb cégeket összesen 1,9 millió dolláros bírsággal sújtották.
Mivel szerencsére a gigantikus pusztítást hozó katasztrófák eddig elkerülték az Egyesül Államokat, így helyi szinten aktiválták csak a rendszert, főleg természeti csapások, viharok, hurrikánok idején.
Ilyen figyelmeztető hang szinte a világ minden országában megtalálható, ahol van védelmi kommunikációs rendszer, egy Youtube-videós összeszedett tíz érdekesebb darabot, és ijesztőségük szerint szedte sorba ezeket.
