Április első két napján zárult egy hazai rendezvénysorozat, az Országos Gaming Expo egy budapesti dupla állomással a Hungexpón. Tekintettel arra, hogy mindig is érdekeltek a számítógépes és konzoljátékok, kilátogattam a rendezvénye, és ha már ott voltam, autós beállítottságú emberként nem hagyhattam ki a Gran Turismo-sarkot sem, ahol nem a frissen megjelent hetedik résszel lehetett játszani, hanem az eggyel korábbi, de ugyanúgy remek versenyélményt nyújtó, és jelen állapotban még sokkal stabilabb Sport változattal.
A PlayStation legfőbb autós címét itt olyan körülmények között próbálhatta ki a nagyközönség, melyekre egyébként csak a legprofibb játékosoknak van lehetőségük. Kormány- és pedálszettet ugyanis otthonra vehet az ember, illetve versenykesztyűt is, ha szeretné a végletekig kihegyezni az élményt, de ide egy olyan játékváltozatot hozott el az infrastruktúrát biztosító Race Online Hungary, ahol a versenyeket egy valódi steward is felügyeli: ő osztja a büntetéseket a pályalevágásokért és az ütközésekért, nem a szoftver, mely azért gyakrabban hibázik.
Mi az az Országos Gaming Expo?
Az Országos Gaming Expo (OGEX 2022) az első olyan országos gaming és e-sport rendezvénysorozat volt, amely 2 hónapon keresztül egyfajta roadshow-ként járta az egyes megyeszékhelyeket, lehetőséget biztosítva ezzel az embereknek, hogy kipróbálják magukat különböző videojátékokban, társasjátékokban, videójátékos kompetenciafelmérésben, egyéb fizikai aktivitást igénylő játékokban.
A rendezvény szórakoztató és szakmai részéről műsorvezetők, e-sport szakértők és influencerek gondoskodtak, így mindenki megtalálta a számára legszimpatikusabb területeket platformtól, életkortól és érdeklődési körtől függően.
Habár még a hivatalos megjelenés előtt kipróbálhattam a Gran Turismo 7-et, a széria legújabb részét, profinak azért nem nevezném magam. Kanapéjátékosként egy kontrollerrel ülök a kezemben itthon, és azzal próbálom lejjebb faragni a köridőket, így a kormány is újdonságot jelentett nekem. Mindennek ellenére úgy gondoltam, benevezek a zárónapra meghirdetett Amatőr Gran Turismo Bajnokságra, melyből minden városban hirdettek egyet.
Egészen hamar sikerült megbarátkoznom a kormánnyal, melyről azt tartják, hogy segítségével gyorsabb köridőket lehet elérni a pontosabb, finomabb irányításnak köszönhetően. Egy tízkörös előzetes időmérő során elég jó időt futottam ahhoz, hogy bekerüljek a napi legjobb négy pilóta közé, így jöhetett a finálé. (Az alábbi videóban szereplő pályán zajlottak a küzdelmek, Porsche 911 GT3-as autókkal.)
Az időmérőn majdnem kihoztam magamból a legtöbbet. A négyfős mezőny harmadik helyezettje lettem, az ellenfelek 2 tizedet vertek rám a 47-48 másodperces pályán. A különbség java része az első kanyarban jött össze: a gyorsabb srácok olyan íven tudták venni a fordulót, ahol én túl instabilnak éreztem a kocsit, ezért inkább a picit lassabb, de biztosabb megoldást választottam.
Ezt követően jöhetett a tízkörös futam. Repülőrajttal indultunk, és én várakozó álláspontban követtem az előttem haladókat a szélárnyékban. Hamar hárman maradtunk, a negyedik srác korán leszakadt, így a dobogó biztosnak tűnt. Persze figyelni kellett arra, hogy időben váltsunk sebességet és úgy gyorsítsunk ki a kanyarokban, hogy ne forogjunk ki a kipörgésgátló nélküli autókban – kikapcsolt kipörgésgátlókkal gyorsabbak az autók a játékban.
Egy-egy hiba így is becsúszott nálam, főleg azért, mert túlságosan is lekövettem az előttem autózót, aki gyakran később fékezett egy ponton a kelleténél, így én is akaratlanul súroltam a falat. Szerencsére figyeltem és tanultam, így az egyik hibáját kihasználva feljöttem a második helyre. Mivel mindhárman egymás nyakán autóztunk, volt időm kifigyelni azt is, mi a szinte végig vezető pilóta gyengéje: a második kanyart, egy élesebb balost kissé szögletesebben vette, emiatt ott mindig tempót veszített hozzánk képest.
A lehetőséget a hetedik körben kihasználtam, és a pálya másik neuralgikus pontja, a célegyenesre fordító éles, szűk balos előtt előzési kísérletbe kezdtem. Kihúzódtam a szélárnyékból és a belső ívre kerültem, miközben az élen álló az optimális helyről várta a kanyart. Igen ám, de megjött mögülem a korábban hibázó harmadik, és bebújt kettőnk közé. Hárman haladtunk egymás mellett a kanyar felé, én pedig a lehető legrosszabb helyen voltam, a legkisebb helyem volt a fordulásra.
A helyzetet észlelve korábban fékeztem, a középre beugró pilóta pedig – ahogy korábban többször is – kicsit később fékezett. A lassulás falhoz éréssel fejeződött be, de magával sodorta az addigi első helyezettet is, én pedig ezt kihasználva léptem el, és a maradék három körben beosztottam az előnyömet. Így lettem végül Budapest Amatőr Gran Turismo bajnoka.
El kell ismernem, nyers tempó tekintetében a két srác jobb volt nálam valamivel, viszont éreztem, hogy előbb vagy utóbb, de a verseny vége felé lesz egy pont, ahol valamilyen kalamajkába kerülnek/kerülünk. A célom előtte mindvégig a szélárnyékban maradás volt, ami sikerült is, ez volt részben a győzelmem kulcsa. Emellett az is kellett, hogy felismerjem az ominózus helyzetet, melyből jobb volt kimaradni.
A siker ellenére természetesen nem tartom magam a GT-szériák királyának, az olyan profik ellen, mint a pénteken magyar bajnoki címet nyerő, és a Gran Turismo 7-ben is szereplő Blazsán Patrik és nemzetközi versenyeken szereplő társai ellen csak a legritkább esetben rúghatok labdába.