Nagaszaki városától 15 kilométerre, a tengeren található a 15 hektáros sziget, Hasima. Területét magas falak védik, üresen álló, lepusztult épületei között nincs már élő lélek, de nem volt ez mindig így.
Volt olyan időszak, amikor ötezernél is több lakosa volt a szigetnek, ami nagyjából hektáronként 835 lakost jelent. Ez a mai Tokió népsűrűségének mintegy hatszorosa, és ezzel az ötvenes évek végén a sziget számított a világ legsűrűbben lakott településének.
Miért érkezett ide ennyi ember? A válasz egyszerű, a munka miatt: Hasimáról indulva 1887 és 1974 között tengeralatti szénbányászatot folytattak, a kitermelés 1941-ben érte el csúcspontját évi 411 100 tonnával.
Az egyre bővülő népesség igényei miatt sorban nyíltak a lakó- és közigazgatási épületek: szentélyek, rendőrség, posta, óvoda, mozi, vendéglők, üzletek, szálloda és kórház is volt a szigeten. A sziget sötét éveit a II. világháborúra készülő Japán birodalom hozta el. Mivel a munkaképes férfiak javát felszívta a hadsereg, a bányákba kínai és koreai kényszermunkások hurcoltak el, akikkel nem bántak emberként.
A munkások szörnyű körülmények között dolgoztak és éltek. Volt, aki szinte soha nem látta a napvilágot, mindennaposak voltak a kegyetlenkedések, az apróságokat is halállal torolták meg a felügyelők. A háború végéig 1300 kínai és koreai vesztette életét a hullám- és betonfalakkal övezett munkatáborban, főként betegségek, alultápláltság és a kimerültség miatt.
A rabok ekkor kezdték el a szigetet a „Pokol kapujának”, vagy a „Pokol lépcsőházának” nevezni a helyet.
A sziget madártávlatból, kezdetben az üzemek két nagy füstölő kéménye miatt csatahajó szigetnek hívták a helyiek
A háborút követően a 15 hektáros sziget – immár szabad – lakossága tovább folytatta a bányászatot, a népsűrűség ekkor lett a legmagasabb. Egyre másra húzták fel a betonból készült munkásszállókat, míg végül csak szűk sikátorok választották el egymástól az épületeket, talpallatnyi zöld területet sem hagyva a szigeten.
A kitermelést végző cég, a Mitsubishi 1974-ben zárta a be a bányát, és mivel az infrastruktúra is leállt, mindenki elhagyta a szigetet, sok esetben a személyes tárgyakat, berendezéseket is hátrahagyva.
Hirtelen költözött el a rengeteg ember, nem volt elhúzódó folyamat a lakosság eltűnése
Sokáig szigorúan tilos volt a kihalt szigetre lépni, a közelmúltban viszont Nagaszaki városa felismerte a hely turisztikai lehetőségeit, és rendszeres körbehajózási lehetőséget kínál a turistáknak. Mivel emberi erő nem munkálkodik itt már évtizedek óta, a zöld szín, és a természet visszatért, mutatva, hogy önthetünk akármennyi betont egy tengerben álló sziklára, az élet végül szép lassan utat tör magának.
