Az 1990-es évek egyik világslágere volt a digitális háziállat, a pár pixelnyi életjelet mutató Tamagocsi. Tényleg pár pötty volt csupán, mégis a gyerekek kedvence lett, akik törődtek a valóságban nem létező lényekkel, és érzelmileg is kötődtek hozzájuk.
Ezt a jelenséget látja a jövő egyik meghatározó érdekességének a mesterséges intelligenciát kutató Catriona Campbell. Szerinte a jövőben a virtuális valóság, a metaverzum az életünk része lesz, amihez VR-szemüvegen és egyéb érzékelőkkel, kesztyűkkel, térhatású hanggal tudunk majd kapcsolódni.
Ebben a világban pedig a mesterséges intelligencia által irányított, virtuális gyermekek nevelésére is lehetőség lesz.
A számítógéppel generált gyerekek ebben a virtuális metaverzumban fognak létezni: gombnyomásra kelnek életre, szimulált érzelmi válaszokkal beszélnek majd, digitális memóriájuk van és valós időben nőnek fel. A szolgáltatás szerinte alacsony havidíjért vehető majd igénybe, és enyhítheti a túlnépesedést, valamint azok számára is lehetőség, akik csak ki akarják próbálni a gyereknevelés örömeit.
Catriona Campbell ezt a szenzációs kijelentést részben saját könyvének marketingje miatt, részben valós előrejelzések alapján tette. Véleménye szerint „50 éven belül a technológia olyan mértékben fejlődik, hogy a metaverzumban élő babákat nehéz lesz megkülönböztetni a valóságos gyerekektől. A virtuális gyerekek a fejlett világ nagy részén a társadalom elfogadott és teljes mértékben befogadott részévé válnak”.
