Az emberiség a bronzkorban háziasította a tyúkféléket, az első csirkehúsból készült ételeket Délkelet-Ázsiában fogyaszthatták el 3500 évvel ezelőtt. Európába, a mediterrán térségbe jó hétszáz évvel később érkeztek meg a fogyasztási célra tenyésztett szárnyasok, melyek az idők során rengeteget változtak, alakultak az aktuális igényeknek megfelelően.
Ha ma a tyúkokra, csirkékre gondolunk, nagyjából mindenkinek ugyanaz a kép jut eszébe, pedig számos különféle faj létezik manapság is. Némelyikre nagyobb is a kereslet, ami eltérő árakat is eredményez.
Közülük az egyik legdrágább az ayam cemani, egy indonéziai eredetű csirkeféle, melynek egyedei koromfeketék egy hiperpigmentációt okozó gén miatt. Itt azonban nem csak a tollak sötétségére kell gondolni: csőrük, tarajuk, szemük is sötét, de húsuk és csontjaik is legalább szürkék, ha nem is teljesen feketék.
A pokoli kinézetű szárnyast színe miatt a népi gyógyászat igencsak felkapta, sokan úgy tartják, hogy húsa erősíti az immunrendszert, meggyógyítja a cukorbetegséget, a vérszegénységet. Már ez is egy jelentős áremelő tényező, de amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy Ázsiában a kakasviadalok egyik népszerű szereplője: combizomzata vastagabb, mint más tyúkfajtáké, emellett gyorsabb is náluk.
Manapság több helyen is tenyésztik Európában az ayam cemanit, 1998-ban Jan Steverink holland férfi honosította meg őket az öreg kontinensen. Habár Hollandiában, Belgiumban, Németországban, Szlovákiában, Svédországban, Olaszországban és Csehországban is vannak ismert beszerzőhelyek, áruk így is eget verő: 12 tojásért 160 dollárt (65 ezer forintot) szoktak elkérni, egy csibe 50 dollár (20 ezer forint), míg egy szaporodásra is képes párért 5000 dollárt (2 millió forintot) kell fizetni.
