Országról országra, sőt, akár régiónként is más és más temetkezési szokások jellemzőek bolygónkon. Japán egyes területein például az a divat, hogy a hozzátartozók egy-két csontot külön hamvasztatnak el, és azt a családi sírhelynél eltemetik. A test többi részéről ilyenkor a krematóriumnak kell gondoskodnia.
Kiotó városában annyival súlyosbított a helyzet, hogy csak egy nagy krematórium létezik. Ők a hamvasztások után a maradványokat eddig egy központi helyen gyűjtötték, ám az ottani tárhely is véges, kezdenek megtelni. Ekkor jutott eszükbe az ötlet, hogy a maradványokat kicsit tömörítve extra területhez juthatnának.
A teljesen el nem égett csontmaradványok kiszűrése közben azonban rájöttek arra, hogy a hamvak között rengeteg nemesfém is található, ami értelemszerűen nem tud elégni. Ezek kiszűrésével nemcsak hely szabadul fel további hamvaknak, de eladásukkal még pénzhez is juthatna a krematórium, melyet a későbbiekben a létesítmény felújítására fordíthatnak. Azt is közölték, hogy csak tavaly április és december között 13 ezer hamvasztás volt, melyből 39 tonna hamu keletkezett. Ebben
- 7,1 kg aranyat,
- 0,2 kg platinát,
- 21,1 kg ezüstöt
- és 6,2 kg palládiumot találtak.
Ezek összértéke 119 millió jen (328 millió forint) lenne, ha túladnának rajta – a krematóriumot üzemeltető város azonban épp ezt tervezgeti. Itt válik azonban még érdekesebbé a dolog: visszakövetni a temetkezési szokások miatt gyakorlatilag lehetetlen, hogy kihez milyen és mennyi fém tartozott, melyeket orvosi beavatkozások alkalmával ültettek az emberek testébe. Ám ha mégis tiltakozna valaki az adott időszakban elhunytak hozzátartozói közül, simán borulhat a város terve a nemesfémek eladását illetően.
