Rendkívül érdekes képsorokat újítottak fel a digitális technológiák segítségével. Egy 1907-ben készült horrorfilmet hoztak napjaink képi minőségére, 4K-s felbontással, percenként 60 képkockával, színezve, stabilizálva.
A film egy tipikus szellemjárta ház történetét meséli el, és mivel a 20. század elején járunk, ez még nem hangosfilm, csupán némi zongorajáték hallható aláfestésképpen. Azért belegondolva, amikor a helyi francia néző besétált a mozgóképet kínáló színházba, és a sötét teremben egy ilyen jelenetsort látott, akkor garantáltan elkerekedett a szeme.
Ez a film volt az egyik első példa a stop-motion animáció alkalmazására, ez elevenítette meg a maguktól mozgó tárgyakat a filmszalagon.
A stop-motion kifejezés a képkockánként beállított rögzítési eljárást jelent, amelyet később mozgóképpé dolgoznak össze. A hagyományos filmfelvétellel ellentétben itt nem valós időben megrendezett sebességgel veszik fel az eseményeket, hanem a mozgóképet alkotó összes képkocka egy-egy külön beállítást jelent, amelyet állókép, azaz fotó formában rögzítenek, majd az így keletkező állóképeket egymás után vágva, összeillesztve jön létre a mozgókép, animáció.
