Évek óta küzd a Toyota a márkáról kialakult közvélekedés ellen, miszerint autói olyan unalmasak és hibátlanok, hogy elalszik bennük az ember. A gyártó új generációs termékei közül több olyan is akad, amely garantáltan ébren tartja a pilótát, a cég központi technológiai intézetének legújabb büszkesége azonban egy olyan fejlesztés, amelynek pont az a lényege, hogy a lehető leghamarabb álomba szenderüljünk benne.
Mielőtt folytatjuk történetünket, kanyarodjunk vissza a kezdetek kezdetéig, amikor a Toyota még nem autókat, hanem szövőszékeket gyártott. A legenda szerint ekkor mondta a következőket Tojoda Kiicsiró, az autógyár későbbi alapítója: „Személyes véleményem szerint csak egy bolond ugrik fejest [az autóiparba.] Az életet azonban pont az teszi izgalmassá, ha nagy kihívást jelentő vállalkozásokban igyekszünk sikeressé válni, hiszen ezeken a területeken kevesen próbálkoznak.”
A „legnagyobb bolondnak” végül igaza lett, a cégen belül pedig nem csak szállóigévé vált a kifejezés, hanem egy egyedülálló programot is életre hívott, amely arra biztatja a vállalat munkatársait, hogy engedjék szabadjára kreativitásukat, és a lehető legváratlanabb területeken igyekezzenek kamatoztatni a Toyotánál megszerzett tudásukat és tapasztalatukat. Ez a 2017-ben indított program az első számú bolond (icsiban no aho, röviden A-1) nevet kapta, de ez ne tévesszen meg. Komoly, szakmai kihívásról van szó, amelyben huszonnyolcan vettek részt a Toyota legkülönbözőbb részlegeinek képviseletében.
A projektet egy sürgető feladat hívta életre: ha valóban azt szeretnénk, hogy az emberek aludjanak a hamarosan (?) piacra lépő önvezető autók fedélzetén, gondoskodni kell arról, hogy a fedélzeten legalább olyan kényelmesen tudjanak elhelyezkedni, mint otthon, az ágyukban. Csak így van ugyanis értelme az egésznek: hiába megy magától az autó akár több száz kilométert, ha álmatlanul forgolódunk az ülésében.
Az A-1 projekt tagjai rengeteg kísérletezés, kudarc és újrakezdés után jutottak el egy különleges szerkezetig. Ennek háttámlája az ember légzésével összhangban kitágul és összehúzódik, elősegítve a gyors elalvást, amikor pedig ideje felébredni, megfelelő pontokon masszírozni kezdi a hátat, hogy frissen, kipihenten folytathassuk a napunkat. Az autóipari masszázsfotelekből átemelt technológiákat pontosan meghatározott üléshelyzettel és hőmérséklet-szabályozással egészítették ki. A mechanikus elemeket a Toyota-csoport ülésspecialistája, a Toyota Boshoku bevonásával dolgozták ki, a vezérlést – azaz, hogy mikor és hogyan stimulálja vagy nyugtassa az ülés az utast – pedig orvosi tanulmányok alapján határozták meg.
A modern munkamódszerek nem csak Japánban, de világszerte javították a munkavégzés hatékonyságát. Az ezzel járó intenzív, koncentrált figyelem azonban rendkívül gyorsan kimeríti az embert, ez pedig végső soron rontja a hatásfokot. A kutatások szerint azonban akár 15-30 perces szundítás után ismét hatékonyan végezhetjük munkánkat. Fontos azonban, hogy milyen mélyen alszunk: ha túl felszínesen, akkor az agy nem tud kikapcsolni, ha pedig túl mélyen, akkor kábán ébredünk. Ha viszont épp csak átlépünk az ébrenlét határán, azzal „törölhetjük agyunk gyorsítótárát” –, pont, mint amikor újraindítjuk túlterhelt számítógépünket.
Sokan ódzkodnak attól, hogy szűk helyen aludjanak, hiszen ott nem tudnak forgolódni. A kutatások azonban rámutattak, hogy éjszaka főleg azért változtatunk testhelyzetet, mert a közvetlen környezet hőmérséklete vagy páratartalma nem ideális. A modern autóülések azonban klimatizálhatók és fűthetők, így ha mesterségesen szabályozzuk a környezeti viszonyokat, nincs szükség a mozgolódásra. Ráadásul egy autó belső terének klímáját könnyebb optimalizálni, mint egy hálószoba több tíz köbméteres légterét. Egy másik érv, ami az autóban történő alvás mellett szól, az az, hogy a mozgó gépkocsi rezgései és himbálózásai szó szerint elringatják az utasokat – ezért alszik el sok baba könnyebben az autóban, mint otthon, a kiságyában.
A Totone alvófotel fölé ezért olyan, puha burkolatot feszítettek a Toyota mérnökei, amely kellően messze van az arcunktól ahhoz, hogy ne okozzon bezártságérzetet, ugyanakkor elősegíti a precíz klimatizálást. Miután elhelyezkedtünk a minket gubóként körülvevő alkalmatosságban, az finoman ringatni kezd bennünket, elősegítve a gyors elalvást.
A kísérleti fotelek prototípusait már felállították a Toyota fejlett technológiai kutatóintézetének, a Woven Planetnek a tokiói irodájában. Sőt: kilenc más vállalatnál is élesben tesztelik és fejlesztik ezeket a különleges hatékonyságnövelő bútorokat.
Egyszerre több változatban is tesztelik a prototípust
A végső cél persze, hogy a projekt visszakanyarodjon az autóiparhoz, és végül elkészítsék azt a tökéletes ülést, amely kívánságra ideális alvópozícióba állítható. Ez lehetővé teszi majd, hogy kihasználjuk az önvezető autók két nagy hozadéka közül az egyiket: a felszabaduló időt (az autonóm mobilitás másik, objektíve fontosabb, ám gyarló emberi szemmel nézve közel sem ennyire csábító előnye a balesetek előfordulásának radikális csökkentése vagy teljes kiküszöbölése). Ahhoz persze, hogy a mérnökök hatékonyan dolgozhassanak elsődleges feladataikon, elengedhetetlen, hogy kipihenten, összeszedetten végezhessék munkájukat, amiben a Totone lehet segítségükre – végső soron pedig így bizonyul zseniálisnak a végső bolondok ötlete.
