A Mount Everest meghódítása ma már üzemszerűen, futószalagon történik. Bejáratott utak vezetnek a csúcsra, de a vállalkozás ennek ellenére még mindig életveszélyes kaland. Ezt jelzi a csúcsra vezető út mentén található, nagyjából kétszáz holttest.
Ennyi hegymászó földi maradványai vannak még mindig a Himalája legmagasabb csúcsának környékén, és emlékeztetnek mindenkit arra, hogy a Csomolungma még mindig kegyetlen kihívás. A legtöbb holttestet jég, vagy hó borítja, de vannak olyanok, amelyek valamilyen okból „híressé” váltak a hegymászók között. Talán a legismertebb az a sokáig ismeretlen, halott férfi, akinek teste hosszú éveken át a mászási útvonal közvetlen közelében feküdt.
Fotó: Wikipedia.com
Feltehetően Tsewang Paljor indiai hegymászóról van szó, aki 1996-ban halt meg az Everesten egy komoly hóvihar következtében. Mivel 8500 méteren lelte halálát, és a rikítóan zöld mászócsizmáit könnyű észrevenni, ezért a hegymászók amolyan mérföldkőként, hivatkozási alapként használták ezt a helyet. „Green boots”-ként, vagyis egyszerűen zöld bakancsként hivatkoztak rá. Korábbi tapasztalt hegymászók nyilatkozatai szerint az emberek körülbelül 80 százaléka megpihen a menedékhelyen Zöld Csizma társaságában.
Egyfajta barlang közelében található, ami némileg védett hely, ezért sem lepte be teljesen a hó az évtizedek során. 2014 óta viszont nem látták már eredeti helyén, és akárcsak a pontos személyazonosságát, ezt is rejtély övezi. A „The Himalayan Database” információi szerint 2014-ben egy kínai expedíció tagjai kövekkel borították be a testet, de próbálták már mozgatni is, de az a kísérlet kudarcba fulladt.
Annyi biztos, hogy senki sem hozta le, így hó, vagy kövek alatt, de ott nyugszik 8500 méteres magasságban, több száz társával együtt, a világ tetején.
