Életünket számos kütyüvel osztjuk meg, de egyikhez sem fűz bennünket semmilyen érzelem: élettelen tárgyak ezek, melyeket leginkább akkor sajnálunk, ha idő előtt tönkremennek vagy bajuk esik. A bennük tárolt emlékek kimenthetőek és átvihetőek egy új, jobb, modernebb eszközre.
De mi van akkor, ha az adott kütyü nem egy élettelen rideg tárgy, hanem egy nagyon is élő eszköz? Erre keresnek választ a Chicagói Egyetem kutatói, akik meg is alkották az ezredforduló népszerű játékának, a tamagocsinak az utódját egy okosóra képében. A kísérleti eszköznél a gazda rákényszerül arra, hogy foglalkozzon az órába beköltöztetett élőlénnyel, egy egysejtű nyálkagombával, ugyanis az óra legfőbb funkciója, a szívritmus-ellenőrzés csak akkor működik, ha a gomba is él és jól érzi magát.
Erről könnyű meggyőződni, ugyanis a megfelelő törődéssel szép élénkzöld színű lesz a bezárt élőlény. A nyálka két gombóc közt növekedik, és amint önmagával zárja az áramkört, használhatóvá válik az okosóra funkciója. Ha viszont a viselő elhanyagolja a gondozást, a nyálka kiszárad és az összeköttetés is megszakad.
Balra egy elhanyagolt, jobbra egy élő és viruló nyálkagomba
Ellenben az igazi tamagocsival, ez a gomba a készítők szerint akár évek múlva is feltámasztható. A kutatók számára azonban nem is feltétlenül ez a lényeg: ők arra kíváncsiak, hogy azzal, hogy egy élőlényt hordunk a csuklónkon, vajon változik-e az eszközhöz való hozzáállásunk. Az első tesztek alapján egyébként erősödött a kötelék az ember és a kütyü között, a kísérletben résztvevők közül volt, aki nevet is adott gombájának, míg más rábízta egy ismerősére a gondozást, amikor neki ez nem ment valamilyen oknál fogva.
A nyálkagombás okosóra valószínűleg nem fog kereskedelmi forgalomba kerülni, de inspirálhat olyan jövőbeli okoseszközöket, melyekhez szorosabb kötelék fűz majd bennünket.
