Az emberiség már a civilizációk megjelenése előtt is használta a vitorlákat a vízi közlekedési eszközök mozgatására, és nagyon úgy tűnik, most, a 21. században is lehet még hasznuk a szórakozáson túl is.
A nukleáris hulladékok kezelésével foglalkozó brit ügynökség szállítási leányvállalata, a Nuclear Transport Solutions (NTS) legalábbis azokhoz nyúl vissza új kísérletében: az elhasznált fűtőelemeket a világtengereken szállító hajóikon high-tech vitorlákat tesztelnek.
A gőz-, majd a belső égésű motoros – hadihajóknál akár atom- – hajtás a 19. századtól ugyan sokkal egyszerűbbé és gyorsabbá tette a hajózást, ám már az 1970-es évekbeli olajválság idején felmerült, hogy a szél mint megújuló energia felhasználása, azaz a vitorlák újbóli bevetése, komoly megtakarításokat hozhatna.
A vitorlák a megfelelő körülmények, széljárás esetében akár 20%-kal csökkenthetik a hajtás energiaigényét, ám a hagyományos árbócok a modern teher- és tartályhajókon útban lennének, több bajt, mint hasznot jelentenének.
Legalábbis eddig így volt, ám az NTS hajóin most új megoldással próbálkoznak, a vízi járművekre modern, használaton kívül – viharban, kikötőbe behajózva – a fedélzeten elfektethető, szükség esetén viszont felállítható, széthajtható, könnyűszerkezetes vitorlákat tesztelnek. A Fastrig nevű rendszer további előnye, hogy a vitorlákat mesterséges intelligencia mindig a leghatékonyabb irányba, szögbe fordíthatja.
A tesztek a Skócia körüli vizeken zajlanak egészen 2025 márciusáig, az addig begyűjtött adatok, tapasztalatok alapján döntik majd el, érdemes-e hosszú távon alkalmazni a modern vitorlákat. Ha a technológia beválik, kisebb forradalmat is indíthat a globális hajózásban.
A már említett 20%-os fogyasztáscsökkenés már egy hajó vagy egy üzemeltető tekintetében is óriási megtakarítást jelentene, ám úgy még inkább értelmet nyer a dolog, ha tudjuk, hogy a közlekedés globális károsanyag-kibocsátásának 10-12 százalékáért a túlnyomórészt dízelüzemű hajók felelnek.
A rendszer működését remekül bemutató kis animáció: