Hetvenezer borospalacknak megfelelő, helyi forrásokból származó üveghulladékot használt fel a kanadai Provencher Roy építészeti iroda a montreali Darwin-híd felújítása során. Ez üvegőrleménnyel a beton kötőanyagát, a cementet váltották ki, ami fontos vívmány, hiszen a cementgyártás jelentős széndioxid-kibocsátással jár.
A projekt teljes szénlábnyoma így 40 tonnával csökkent, annak ellenére, hogy jelentősen megnövelték a szerkezetét: gyalogjárdákat alakítottak ki, az alul keresztező kerékpáros és gyalogos ösvény mellett pedig kerteket telepítettek.
A technológia tehát eleve környezetbarátabb, amihez hozzájön még, hogy a várható élettartama is hosszabb: míg az előző, egyszerű hídnak 75 évet jósoltak alkotói (és ebből 60-at ki is szolgált), az új szerkezet állítólag 125 éven át állhat majd biztonságosan a helyén.
