Az optikai adattárolásnál határt szab a fizika, hiszen a lézer csak egy bizonyos átmérőig tud „írni”, ez az ún. diffrakciós határ. A nagyobb adatsűrűség elérése eddig a fény hullámhosszának változtatásával volt elérhető, gondoljunk csak bele, hogy a vörös lézerrel írt és olvasott CD-knél és DVD-knél mennyivel több adatot képes tárolni a kék lézeres Blu-Ray-lemez.
Persze a diffrakciós határ annál is megvan, más a helyzet viszont akkor, ha nem konkrétan az anyagra/ba, hanem annak réseibe akarunk írni, főleg, ha nem pusztán egy hullámhosszú fénnyel – erre jöttek rá legalábbis a City University of New York (CUNY) kutatói.
A kísérleteik során a gyémántlapocskákban található nitrogénzárványokat használták ún. színközpontoknak, mélyhűtött körülmények között ezeket, a diffrakciós határnál egymáshoz közelebb eső „réseket” célozták a lézerekkel. Méghozzá több színnel, ugyanis azt is kitapasztalták, hogy az eltérő hullámhosszok „elférnek” egymás mellett, vörös, kék és zöld alkalmazásával például megháromszorozható az adott területre eső adatsűrűség.
A CUNY laborjában a módszerrel egy négyzethüvelykre (6,4 cm2) 25 GB adatot sikerült felírni, ez annyi, mint amennyi egy Blu-Ray teljes felületére fér el.
A módszerrel nemcsak írni és olvasni, hanem törölni is lehet az adatot, így a hordozó többször felhasználható
Természetesen még csak a kísérleti fázisban tart a dolog, a módszer tömeges elterjedéséhez a mélyfagyasztás helyett „szobahőmérsékleten” is működnie kellene a technológiának, emellett sokkal olcsóbb anyagokra is meg kell még oldani az írást.
