Csillagászok, asztrobiológusok jó ideje azt gyanítják, hogy a két gázóriás, a Jupiter és a Szaturnusz egy-egy holdján, az Europán és az Enceladuson a jeges felszín alatti víztömegekben akár élet is rejtőzhet.
A körülmények, a megfelelő elemek meglehetnek, ám biztosat csakis közvetlen, helyszíni vizsgálatokkal lehetne kideríteni, ez pedig óriási kihívást jelent, hiszen több – az Europa esetén akár 20 – kilométeres vastagságú jeget kellene átfúrni.
A Kaliforniai Műszaki Egyetemen (Caltech) az év elején ebben a témában rendeztek konferenciát, tartottak workshopokat a különböző területek mintegy 40 szakemberei számára, az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal, közismert nevén a NASA pedig most meg is mutatta az akkor és ott megvitatott egyik koncepciót.
Az elképzelés szerint a kinézett holdra leszálló szonda egy kriobotot (fagyrobot) vinne magával, a hengeres szerkezet a gyomrában hordozott, nagyjából 10 kilowatt teljesítményű mini-atomreaktorral fejlesztett hő segítségével forró vizes fúrással olvasztaná magát keresztül a jégpáncélon. Az esetleges akadályok – sziklák, sótömbök legyőzésében magasnyomású vízsugárvágó segítené.
A mélytengeri nyomáshoz tervezett kapszula a felszín alatti óceánt elérve – mivel a jégmozgások az amúgy ideális optikai kábeleket elszakíthatnák – valamilyen vezeték nélküli kapcsolaton – rádiós, akusztikus vagy mágneses adóvevő – továbbítaná a begyűjtött adatokat a leszállóegységnek, amely aztán továbbküldené azokat a Földre.
A konferencia résztvevői szerint az elképzelés életképes, ám a részletek kidolgozása még hosszú ideig tarthat, évek múlva lehet majd csak valódi projektről beszélni.