A dunai átkelés ma már elképzelhetetlen és hajmeresztő stációit követően − horgonyzó kompra emlékeztető repülőhíd, később hajóhíd, átkelés a jégen – a XIX. század közepére új, állandó lehetőség nyílt a Pest és Buda közti közlekedésben, 1849-re megépült a Lánchíd.
A híd fővárosunk nemzeti büszkesége, amely egyfelől csaknem két évszázada kitartóan szolgálja, másfelől bizonyos értelemben megteremtette, jelképesen egyesítette a Duna által kettészelt nagyvárost. Talán szerepe lehetett ily módon abban is, hogy felépülte után nem sokkal a közigazgatási egyesítés is megtörtént, és létrejöhetett Budapest (1873).
E szimbolikus erejű híd történetéről eddig mégsem készült átfogó feldolgozás annak átadása óta. Domonkos Csaba könyve − történészszemmel, több évtizedes kutatómunkát követően, műszakilag is helytállóan − végigköveti Budapest és a Lánchíd történetét a híd átadásától (1849) kezdve egészen a XXI. századig.
A kötet segítségével felfedezhetjük az eddig ismeretlen kuriózumokat, jelen esetben a szó szoros értelmében az utolsó láncszemig. Olvasás közben az ismerős oroszlánokkal is találkozhatunk, megismerhetjük a korabeli közlekedés szabályait, betekinthetünk a híd üzemeltetésének és fenntartásának rejtelmeibe, valamint a híd vélhető jövőjéről is képet kaphatunk.
Az új kötet elérhető a Múzeum webshopjában.
