A fekete lyukak az univerzum igen érdekes és félelmetes szereplői, röviden olyan „égitestek”, melyeknél az ún. szingularitás gravitációja olyan nagy, hogy még a fényt sem engedi távozni, pontosabban: a szökési sebesség meghaladja a fény sebességét is.
Ami egy fekete lyuk közelébe kerül, többé már nem szabadul, egyre nagyobb sebességgel zuhan az ún. eseményhorizonton – a határ, melyet belülről már semmi nem léphet át kifelé – túlra, az örök sötétségbe.
A fekete lyukak tudományos feltételezések szerint egészen aprók is lehetnek, ám általában a jóval nagyobbakról beszélünk: a legkisebb ismert fekete lyuk kb. 3,8 naptömegű, több fekete lyuk egybeolvadásából jöhetnek létre a néhány száz, néhány ezer naptömegű köztes tömegű fekete lyukak, míg az igazi óriások az ún. szupermasszív fekete lyukak, ezek Napunk tömegének több milliószorosát jelentik – galaxisunk, a Tejút középpontjában is egy ilyen lehet.
A NASA Goddard Space Flight Center intézetében nemrég úgy döntöttek, látványos videón érzékeltetik, milyen is lenne egy szupermasszív fekete lyukba zuhanni – a Discover szuperkomputer 129 ezer processzorának 0,3%-os számítási kapacitását lekötve 5 napig futott a 10 terabyte-nyi adatot produkáló szimuláció, mely alapján megalkották a videót.
Az ábrázolt fekete lyuk egy 4,3 millió naptömegű, 25 millió km-es átmérőjű eseményhorizonttal rendelkező szupermasszív fekete lyuk, a kamera/szemlélő 640 millió km távolságból kezdi meg a zuhanást. A végső „bezuhanásig” a valóságban 3 óra telne el.
„Ha az ember választhat, akkor szupermasszív fekete lyukba zuhanjon. A 30 naptömegű fekete lyukak eseményhorizontja sokkal kisebb, az árapályerő sokkal erősebb, amely így már azelőtt darabjaira szakíthatja a közeledő testet, mielőtt az elérné az eseményhorizontot” – magyarázta a projektet vezető Jeremy Schnittman asztrofizikus.
A NASA-videóban ez persze nem történik meg, így egészen látványos az egyre gyorsuló zuhanás, az eseményhorizont elérése.
„Amikor a kamera eléri az eseményhorizontot, a spagettifikációs [az igen rövid távolságon is nagyon eltérő gravitáció miatti, a középpont felé történő kinyúlás] pusztulás mindössze 12,8 másodperc múlva bekövetkezik. Innen 128 ezer km maga a szingularitás, de ez a szakasz egyetlen szempillantás alatt véget ér” – tette hozzá.
Íme, ilyen a fekete lyukba való zuhanás:
