Miközben egyre világosabb, hogy a fosszilis energiahordozók felhasználásával egyre csak gyorsítjuk a globális klímaváltozást, a hétköznapi felhasználók és a hagyományos iparágak mellett egyre csak nő a rettentően energiaigényes, immár mesterséges intelligenciákat is bevető informatika.
A techóriások is tudják, hogy nem az olajból, földgázból, szénből nyert energia a jövő, ám a megújuló források, mint a szél- és a napenergia termelése még messze nem olyan fejlett, hogy valódi alternatívát jelentsen, így az atomenergia felé fordulnak. A Microsoft az 1979-es meghibásodásáról híres, pennsylvania állambeli Three Mile Island-i atomerőmű újraindításán dolgozik, az Amazon, a Google pedig kisebb, moduláris erőművek iránt érdeklődik.
A ma működő atomerőművek persze mind a maghasadáson alapulnak, építésük, működtetésük irgalmatlan költségekkel jár – Paks 2 például 12,5 milliárd euróba, 5100 milliárd forintba kerül. Alternatíva lenne a fúziós reakció kihasználása – amikor atomok egyesülése szabadít fel energiát –, ám ez még csak a laboratóriumi szinten jár.
Ott viszont komoly előrelépés történt mostanában, a New Jersey állambeli Princetoni Egyetem Plazmafizikai Laborjában (PPPL) ugyanis olcsó, kis méretű fúziós reaktort alkottak.
Kép: Michael Livingston/PPPL
A mindössze egy konyhaasztalon elférő szerkezetet egy üvegből készült vákuumcsőből, valamint a 3D-nyomtatással előállított, erős ritkaföldfémmágneseket tartalmazó, fél ananászszeletekre emlékeztető műanyag köpenyből áll. Az eszközben a mágnesek ütköztetik egymásnak az elektronjaiktól megfosztott atommagokat, melyek egyesülésekor energia szabadul fel.
Az IEEE Spectrum beszámolója szerint a Stellarator névre hallgató princetoni fúziós reaktor „mindössze” 640 ezer dollár (bő 240 millió Ft) költséggel épült – kereskedelmi felhasználásra alkalmas változata a jövőben forradalmasíthatja az energiatermelést.
