A történelem során az emberek különböző eszközöket és módszereket alkalmaztak, hogy tisztán tartsák a „hátsó bejáratot” székelés után.
Az ókori egyiptomiak a leggyakrabban puha növényi anyagokat, például pálmaleveleket vagy textíliákat vettek igénybe. Ezenkívül a vizet is használták a tisztálkodáshoz, hasonlóan az indiai kultúra gyakorlatához. Tisztálkodás során az egyiptomiak is gondosan ügyeltek a testük intimebb tájainak „karbantartására”.
Az ókori rómaiak viszont már egy kicsit más jellegű megoldásokban hittek. Ők a legtöbbször tengeri szivacsot használtak, amelyet egy bot végére erősítettek, és sós vízben áztattak. Ez a „tersorium” nevű eszköz a közös latrinákban is megtalálható volt, ahol az emberek megosztották egymással.
Az ázsiai kultúrákban, különösen Japánban és Kínában, a bambuszlapocskák voltak népszerűek, amelyek finomabb és alaposabb tisztítást tettek lehetővé. Indiában ma is elterjedt a vízzel való alapos öblítés, amelyet a bal kéz segítségével végeznek, és a tisztaság érdekében szappant is használnak.
Várfalon túli világ
Érdekesség, hogy a középkorban a vécék kialakítása és használata jelentősen eltért a mai modern megoldásoktól. A várakban és kastélyokban gyakran alakítottak ki kis, kiugró faépítményeket a falakon kívül, amelyek alatt az ürülék egyszerűen lehullott a földre vagy egy várárokba. Ezeket a helyiségeket néha „garderobe” vagy „privy” néven ismerték, és a lakók közvetlenül az épület falán lévő nyíláson keresztül ürítettek.
A köznép által használt latrinák általában egyszerű gödrök voltak, amelyeket fából készült ülőkékkel láttak el. Ezeken az egyszerű szerkezeteken gyakran több háztartás is osztozott, az ürüléket rendszeres időközönként eltávolították vagy betemették. Városi környezetben gyakoriak voltak a közös latrinák, amelyeket gyakran egy kis épületben helyeztek el, és többen használták egymással megosztva.
Vidéken az emberek sokszor egyszerűen a természetbe mentek, hogy elvégezzék dolgukat, míg a városokban az utcára vagy a folyókba dobták az ürüléket, ami komoly higiéniai problémákat okozott. Ennek következtében a középkori városokban gyakran előfordultak járványok (például a kolera) és betegségek, amelyek a rossz higiénés körülményeknek voltak köszönhetők.
Mit használtak törlésre? A középkorban és a reneszánsz idején Európában a gazdagabb emberek textileket vettek igénybe, míg a szegényebbek növényi anyagokat, például leveleket, szalmát vagy mohát alkalmaztak.
Mi újság?
Szinte hihetetlen, de a 20. század elején az újságpapír széleskörű elterjedése megváltoztatta a tisztálkodási szokásokat, különösen vidéki területeken, ahol az emberek gyakran újrahasznosították az olvasott újságokat erre a célra. A papír durva textúrája azonban az aranyeresség iránt érzékeny emberek számára kellemetlen lehetett. Ugye nem kell magyarázni miért?
A modern időkben a vécépapír és a nedves törlőkendők váltak a legelterjedtebb tisztálkodási eszközökké, bár utóbbiak gyakran tartalmaznak irritáló vegyi anyagokat, amelyek tovább súlyosbíthatják az aranyeres tüneteket. Az aranyérrel küzdők számára különösen fontos, hogy kíméletes módszereket találjanak maguknak, amelyek nem okoznak további fájdalmat vagy gyulladást, miközben biztosítják a megfelelő higiénét.
A ma ismert vécépapírt az amerikai Seth Wheelernek köszönhetjük, ő szabadalmaztatta 1871-ben a perforálást, majd később a gurigára tekert megoldást.
HIRDETÉS
Telitalálat aranyér ellen!
Az aranyér első tüneteinek – viszketés a végbéltájon, székelés közbeni fájdalom, esetleg vérzés – jelentkezésekor segíthet a micellákba csomagolt hialuronsavat és gyógynövényi kivonatokat tartalmazó Proktis-M termékcsalád. A hialuronsav kiemelkedő hidratálóképessége igazolt, ami felgyorsítja és javítja a szövet-helyreállítást, sebgyógyulást. A Proktis-M kúp a belső, míg a Proktis-M plus kenőcs a külső, fájdalommal és gyulladással járó aranyeres panaszok enyhítésére használható, a tünetektől függően akár kombinálva is.
Patikában kapható gyógyászati segédeszközök
Phytotec Hungária Bt.
A KOCKÁZATOKRÓL OLVASSA EL A HASZNÁLATI ÚTMUTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT!
