Olaszországba voltam hivatalos a Panda szupertitkos, csak az Év Autója zsűritagjainak szervezett elő-elő-előbemutatójára, időben körülbelül akkor, amikor az első képek napvilágot láttak róla. Igaz, azok a képek nem voltak hivatalosak.
Alighanem ilyen lesz a 2012-es Panda – de egyelőre csak ilyen szivárogtatott képek vannak a kocsiról
A bemutató meg annyira embargós, hogy nemcsak a telefonjaink objektívjait ragasztották le, hanem azt sem írhatom le, hogy a kiszivárgott képeken látható Panda azonos-e a később valóban megjelenővel.
Egyébként igazi autót nekünk sem mutattak, csak életnagyságú makettet kívülről és belülről. Makettet, amibe ugyan be is lehetett ülni, megmozdítani viszont semmilyen kapcsolót vagy gombot nem volt ajánlott – mert könnyen az ember kezében maradt.
Nekem egyébként kívül nem annyira tetszik, mint belül. A kabinban sok újat találtak ki, például azt, hogy ilyen-olyan tartozékokkal minden korosztály a saját igényeihez szabhatja az utasteret. De többet tényleg nem mondhatok.
ÉV Autója zsűritagunk szakmai blogja
Gajdán Miklós, társlapunk, az autóMAGAZIN szerzője a Car of the Year, vagyis az Év Autója szervezet két magyar tagjának egyike. Egy ötvennyolcad részben ő dönti el évről évre, hogy melyik kocsi lesz az Év Autója.
Életrajza ide kattintva olvasható!
Nem csoda, hogy az autógyártók tenyerükön hordozzák. Elviszik prototípusokat vezetni, hipermodern gyárakat nézni, nem egyszer hónapokkal a premier előtt már odaadják neki legújabb modelljük kulcsát.
Az autós újságírókból álló nemzetközi bizottság magyar tagja a Vezess.hu-n osztja meg élményeit a magyar netezőkkel még szigorúan titkos autókról, új technikákról, utazásairól, autós kalandjairól.
Még a bemutató előtt egy kis vezetést is szerveztek nekünk különböző Fiat konszernes modellekkel, Fiat Freemonttal, új Lancia Ypsilonnal, Jeepekkel és Abarth 500 kabrióval. Persze, hogy az utóbbit választottam, de nem jutottam vele messzire. Az olasz autók gyűlölőinek nem kell mindjárt örülniük, nem az autó romlott el.
Kis gondom már az elinduláskor is adódott, de csak abból, hogy az automatizált váltót nem tudtam, hogyan kell menetbe kapcsolni. A középkonzolon volt R betűs gomb a hátramenetnek, N betűs az üresnek, a fülek is ott lapultak a kormány mögött, de D, mint drive, azaz menet, vagy A, mint automata gomb nem volt sehol. Volt viszont egy 1-es, aminek a megnyomása hatott: az első fokozatot így kell kapcsolni, és ezzel máris menetben van a kis Abarth.
A többi azután ment, mint a karikacsapás. Sportállásban jobban harapott a kis törpe, normál üzemmódban kevésbé, viszont jókat lehetett bólogatni minden váltáskor, úgyhogy át is álltam kézi kapcsolásra és egész jól szórakoztam – annál is inkább, mert a nyitott tetőn sokkal jobban bejött a motor mérgesen morgós hangja.
Hát hangot komponálni, azt még mindig nagyon tudnak az olaszok. Bár nekem az egész autó bejött kissé feszes, de stabil futómű-hangolásával, gyors kormányával együtt. Ami viszont nem jött be, az a gyárilag hozzá mellékelt navigáció, aminek a menüjében könnyebb eltévedni, mint Sanghaj belvárosában. Gyári szakember segédletével mégis sikerült megadni az úticélt, ám az csak elindulás után tűnt fel, hogy miért kell 90 kilométert autózni a 15 kilométerre lévő városhoz?
Mégis mentem tovább, mert menni jó volt az Abarthtal, de egyre gyanúsabb lett a dolog. Végül kínomban visszafordultam, hogy majd ott, a gyáriakkal csak kibogozzuk a hibát. beírtam a szálloda címét, a már ismerős úton elindultam visszafelé. S mit látok a navigáción? Hogy egyre távolodom a célomtól! Aki tudja a megoldást, ne olvassa tovább, aki nem, annak elárulom.
Visszaérkezve alapos tanulmányozás alá vettük a rendszert, de nem találtunk semmi hibát, minden jól volt beírva, amíg le nem kicsinyítettük úgy a kijelzőn a térképet, hogy szélesebb körben szemügyre vehessük a környéket és benne az útvonalat. Ekkor derült ki, hogy a programban benne maradt egy köztes úticél, egy irányban az enyémmel, de jóval távolabb annál. És akármerre akartam menni, a navigáció minden alkalommal keresztül akart vinni ezen a ponton oda is, meg vissza is. Körülbelül úgy, mintha Budapestről Kecskemétre akarnánk menni, de valaki beprogramozta volna, hogy mindent lehet, de csak Szeged érintésével.
Abarth verzió,
