Vannak, akik úgy gondolják, és ezek közé tartozik a Toyota is, hogy a városi közlekedési gondokat egy olyan járművel lehetne legjobban áthidalni, amely egyesíti a robogók és az autók jó tulajdonságait. Alig foglal helyet, mozgékony, ugyanakkor véd az időjárás viszontagságai ellen. Ja, és ami egy városban korántsem közömbös, a környezetet sem szennyezi.
A Toyota ezekből a követelményekből rakta össze az i-Roadot, amely annyiban robogószerű, hogy feleannyi helyet sem foglal, mint egy autó, keskenyebb egy nagy motorkerékpárnál, vagyis elférhet az autósorok között. Annyiban viszont autó, hogy három kereke van, ezért álló helyzetben nem kell megtartani – megáll a lábán. Kormánykereke, teteje, sőt ajtaja is van, így tökéletes védelmet nyújt az eső és a szél ellen. A környezetvédelemnek pedig azzal áldoz, hogy a hajtása elektromos, így kipufogógáz nem távozik belőle.
Az ajtó ugyanúgy műanyag, mint a tető, ezért nem olyan merev, mint egy autóajtó, nyeklik egy kicsit. Becsukáskor is úgy érzi az ember, hogy érdemes ellenőrizni, hogy tényleg becsukódott-e. De bent, a vékony, műanyaghabból formált ülésben helyet foglalva már egészen autószerű az élmény. Már csak azért is, mert ugyanúgy be kell csatolni a biztonsági övet, mint egy autóban.
Előttünk egy kormány, a padlón két pedál, egy a gáznak, egy a féknek. Sebességváltó-kar nincs, nyomógombokkal lehet választani az üres, az előremenet, a hátramenet és a parkolóállás között. Próba-i-Roadunkban kulcs helyett egy forgókapcsolóval lehetett készenléti állapotba hozni a hajtásrendszert.
A folytatás is autós. Mint egy automata autóban, megnyomjuk a D gombot, utána rá a lábat a gázra, és már indulhat is a móka. A gyorsulás nem túl frenetikus, de Európában az i-Roadot mopedautóként akarják homologizáltatni, ezért a legnagyobb sebessége is csak 45 km/h. Ezt pedig kőkeményen betartja, még lejtőn sem megy többet!
Az igazi izgalom kanyarban jön, ugyanis a Toyotánál annyira az autószerű vezethetőségre hajtottak, hogy az i-Roadot nem kell kanyarban bedönteni.
Bedől magától! Méghozzá nem is akárhogy!
A bedöntő rendszer működése egyébként egyszerű. ABS szenzorokkal mérik a sebességet, és mérik a kormányelfordítási szöget. A kettőből egy számítógép kiszámolja a szükséges szöget, és az egyik kerék süllyesztésével és a másik kiemelésével pontosan be is állítja. Ellenőrzésre egy oldalgyorsulás-mérő jelét is felhasználják, nehogy a vezető túlzásba essen.
A túlkapásoktól a teljesítmény csökkentésével óv meg az i-Road, és egyúttal berregő hangot is hallani figyelmeztetésül. Próbáltam megtréfálni a rendszert azzal, hogy egyenesben jól megeresztettem, aztán alácsavartam a kormányt, de nem hagyta magát átverni.
Az óvatosságra azonban azért is szükség van, mert nem az első kerekek a kormányozottak, mint általában, és mint a hasonló elrendezésű robogóknál (például Piaggio MP3), hanem az egyetlen hátsó kerék!
Cserébe az elsőkre hárul a hajtás és a fékezés nagyjának feladata. Az előbbit két elektromotorral (minden kerékben egy), az utóbbit két jókora tárcsafékkel oldották meg. Nincs is gond a lassulással, pedig az i-Road nem könnyű, a saját tömege 300 kg. Igaz, ez nem is olyan sok, de ennek az oka az, hogy az akkumulátora sem túl nagy.
Nem árulták el a pontos áramtároló képességét, csak azt, hogy a Japánban szokásos 100 voltos feszültségről, 10 amper áramfelvétel mellett 3 óra alatt lehet feltölteni. Ez 3 kWh-nak felel meg, valahol ekörül lehet az akkumulátor kapacitása. Még az is lehet, hogy egyenesen a Prius plug-in hibridé van benne, mert az körülbelül ekkora.
A lényeg a lényeg, egy töltéssel 40 kilométert tehet meg az i-Road, ami a Toyota szakemberei szerint városi használatra elegendő.
Próbautunk talán legérdekesebb tapasztalata, hogy az i-Road egyáltalán nem igényel motoros tapasztalatokat, valóban úgy vezethető mint egy autó.
Eltérést az jelenthet, hogy ha szűken is, de elfér a sorok között. No meg a tolatás furcsa vele, de az előremenet egészen autószerű. Valószínűleg nálunk is lenne létjogosultsága, főleg, ha egy kicsit gyorsabb lenne. Csakhogy a legfontosabb adatról, az árról, mélyen hallgatnak a japánok.
Előbb-utóbb azért csak megtörik a csendet, mert azt ígérik, hogy valóban forgalmazni szeretnék Európában is jópofa háromkerekűjüket.