Az 1960-as években norvég fiatalok kedvelt időtöltése volt, hogy a főváros, Oslo egyik fürdőhelyénél összegyűltek, és egy 10 méter magas emelvényről mindenféle idétlen pózokban a vízbe ugráltak. A Døds Challenge – amit magyarul leginkább halálugrásnak, halálkihívásnak lehetne nevezni – alapjait 1972-ben fektette le egy rockbanda gitárosa.
A sportág addig-addig fejlődött, hogy 1998-ban megrendezték az első világbajnokságot is a fürdő területén. Őrült sportolókból nincs hiány: az ágazat legjobbjai a helyiek, de szép számmal találunk sikeres svéd, dán és észt sportolókat is, azaz szinte az egész skandináv térségben és a Baltikumban is akadnak követői a halálugrásnak.
A sportág – hasonlóan a professzionális mű- és toronyugráshoz – pontozásos rendszerű. A zsűrik annyira nem ragaszkodnak a tökéletesen kivitelezett pörgésekhez és forgásokhoz, de a természetes esést és a jókora, ránézésre is fájdalmas csobbanásokat legtöbbször magasabb pontszámmal jutalmazzák. Emellett a versenyzők más eszközöket is hajlandóak bevetni. Így tett a nők 2019-es legjobbja, Miriam Hamberg is, aki egy kisebb fenékrázással melegítette fel a hangulatot, majd ugrott a medencébe háromezer, a rendezvényre belépőt váltó (!) néző előtt. A jelenet az alábbi nem hivatalos összefoglalóban is helyet kapott.
A férfiak versenyét abban az évben Kim-André Knutsen nyerte egy jókora hasassal (az ugrás 22:45-től látható).
