Az egyik Renault, az egyik Honda és az egyik Red Bull versenyautónál lépett fel a futófelület leválása a keményebb gumiknál. A Renault-nál a keményebb gumival szerettek volna versenyezni, mert azzal egyenletesebb köridők lehetségesek, de a Michelin a biztonságra hivatkozva a McLarenen kívül az összes csapatát rákényszerítette arra, hogy a lágy keveréket használják.
Bár a gumiknak az idei évben a V8-as motorokra való áttérés miatt 200 lóerővel kevesebbet kell elviselniük, mint tavaly, de a Bridgestone-nál is féltek az esetleges defekttől. Tokióban új jelszót hirdettek: fontosabb a biztos célba érés, mint a győzelem. Ezért a Bridgestone mérnökei a Michelinéhez hasonló felépítést alkalmaztak.
Már a Monza előtti teszteken el kellett dönteniük a Bridgestone csapatainak, hogy milyen gumit szeretnének alkalmazni, de a biztonság kedvéért a tavalyi gumikat is magával vitte a gyár. A Ferrari technikai igazgatója, Ross Brawn azonban egyáltalán nem akart a régi abroncsokra tenni: „Azokkal teljesen esélytelenül körözhettünk volna.” Létezett egy vészterv is, mely szerint a 13-as, döntött kanyarban maximálták volna a használható sebességet a pilótáik számára.
Erre azonban végül nem volt szükség, hiszen a Bridgestone gumijai jól teljesítettek, és a Ferrari kettős győzelmet aratott. Ennek tükrében érthető, miért teljesített olyan gyengén Fernando Alonso az Amerikai Nagydíjon.
A csapatokon kívül a Nemzetközi Automobil Szövetség is vésztervvel készült az Amerikai Nagydíjra. A tavalyi gumibotrány megismétlődése esetén a döntött célkanyart két részre osztották volna. A felső sávban engedélyezték volna a padlógázas tempót, viszont a belső jelenleg is használt íven a veszélyeztetett gumikkal szerelt autóknak maximum 250 km/órával lehetett volna haladni.
