Üdvözlet mindenkinek!
Hol is kezdjem a mondandómat egy ilyen drámai verseny után? Elég bonyolult volt ez a hétvége, és most kicsit csalódottnak érzem magam. Hogy a nyolcadik helyen végeztem, miközben kihoztam magamból a maximumot, az egy dolog. De hogy mindez azért történt, mert kihagytam jó néhány lehetőséget, az már sokkal frusztrálóbb?
A csapat fantasztikus munkát végzett a versenyre való felkészülésben. Amikor azt mondom, hogy mindenki lelkesen dolgozik az idei szezon jó teljesítéséért, akkor nem csak azokról beszélek, akiket minden második hétvégén látni lehet a TV-ben.
Az enstone-i gyárban minden tőlük telhetőt megtettek, hogy új első szárnnyal tudjunk indulni ezen a versenyen, ami nagy előnyt jelenthet. Eddig számos kompromisszumot kellett megkötnünk az autó felépítésével kapcsolatban: elég gyakran kellett a gumik beállításán változtatnunk, hogy az időmérő edzéseken kihozzuk belőlük a legjobb teljesítményt, ám így a versenyen elég sok problémánk volt, túlságosan elkoptak a hátsó gumik. Az új szárnnyal elég gyorsak tudunk lenni a kvalifikációnál, és nem kell a versenyen a sebesség terén kompromisszumokat kötnünk. Ez óriási előrelépést jelent ugyan, de sajnos a hétvégén nem ezzel voltunk elfoglalva. Soha nem találtuk meg a megoldást arra, hogyan hozzuk ki a legtöbbet a gumikból, és meg kellett értenünk, miért.
Ennek ellenére a kvalifikációk során sikerült bejutnom az első tízbe, és a hetedik helyről indultam. A rács tiszta oldaláról azonnal leelőztem Webbert, és az első körben már a negyedik helyen versenyeztem. Aztán megérkezett az eső, a zápor, amire számítottunk is, de annyira szakadt, hogy alig tudtuk az autót a pályán tartani. Amikor az időjárási viszonyok hol száraz, hol nedves úton való vezetést kívánnak, azt csak hideg fejjel lehet megoldani, és tudni kell, mennyit szabad kockáztatni. Ilyenkor könnyen hibázik az ember, és nagyon lemaradhat.
A verseny fontos pillanata mintegy 10 körrel a verseny vége előtt jött el a számomra. A csapat tudta, hogy hamarosan újra esni fog, és még úgyis be kellett állnom egyszer a boxba. Úgy döntöttünk, kockáztatunk. A pálya még száraz volt ugyan, de feltettük a vizes pályára való gumikat, ezért óvatosan kellett vezetnem, hogy megóvjam őket. Nagyon könnyen tönkre lehet ugyanis tenni ezeket a gumikat a száraz pályán néhány kör alatt is, ha az ember túl agresszívan vezet. Úgyhogy nagyon óvatos voltam, de ezzel együtt is túl sokat kivettem a gumikból. Aztán jött az eső és a gumik teljesítménye elmaradt a megszokottól? igazi 22-es csapdája.
Mit is mondhatnék? Nem a nyolcadik helyre számítottunk, pláne, ha hozzávesszük, hogy Webber előtt mentem az első körben és neki sikerült dobogós helyezést elérnie. Elég frusztráló érzés nemcsak nekem, hanem az egész csapatnak is, akik keményen készültek erre a versenyre. De talpra állunk, leporoljuk magunkat, és újra nekigyürkőzünk. Még hét verseny van hátra ebben az idényben, és sokkal jobb teljesítményre vagyunk képesek, mint amit ma produkáltunk. Ezt akarjuk megmutatni legközelebb lényegesen eltérő időjárási körülmények között a tikkasztóan meleg Budapesten!
Addig is minden jót!
Heikki
A rovatot a világ egyik legjelentősebb biztosítási, banki és vagyonkezelő szolgáltatója, az ING támogatja.
