Sajnos még mindig nem az agyonszervezettség jellemző a Magyar Nagydíjra, de a helyzet nem kaotikus. Jó, mondjuk nem is voltak 150 ezren a pénteki edzésnapon, vasárnap már érdekesebb lesz megközelíteni a Hungaroringet. Parkolni a pályán kívül bárhol lehet, igazából nincs rá szabály, csak persze időben kell érkezni.
A második szabadedzés után nagyjából két órával érkeztem, de már szinte csak lézengtek az emberek. Körülbelül harmincan várták a szállodájukba tartó pilótákat. A kitartóbbak még éppen elkaphatták Fisichellát, aki egy Renault Mégane RS-t terelgetett, valamint a McLaren harmadik számú pilótáját, Pedro de la Rosát, aki egy ML 500-as volánja mögött ült.
Egy-egy hazatartó pilóta felbukkanása között a büfé várja tárt karokkal a kilátogatókat, ami idén, ha nem is baráti, de nem is eszméletlenül drága. Az ételválaszték igaz nem bőséges, de legalább nem is olcsó. 600 a sült krumpli, 1000 a kolbász. Pia viszont van dögivel és 800 forint a sör, amire én azt mondom, hogy elmegy. Pár éve azért könnyen bele lehetett szaladni akár 1000 forintos üdítőbe is.
Az este legmókásabb pillanata az volt, amikor három fiatal finn zászlót lobogtatva éppen Räikkonent éltette, majd amikor megláttak négy német Ferrari gúnyába bújt szurkolót, kiüvöltöttek nekik: „Who is Massa? Who is Massa?” A németek először nem is sejtették, hogy nekik szól a provokáció, majd továbbhaladva kérdezték egymást: „Was hat er gesagt? Who is Massa?” és értetlenül bandukoltak tovább. Hát bizony, ha a sör megfizethető…
Bármennyire is igyekeztem, nem találkoztam külföldiekkel egy lengyeleket szállító buszon és egy lengyel tv-stáb kivételével. Egy négyfős spanyol jelmezbe öltözött család volt az utolsó ötletem, de ők is magyarok voltak, csak éppen fanatikus Alonso-szurkolók. Kérdésemre elmondták, hogy csak a legjobbnak lehet szurkolni, így a családban bárkire kitagadás vár, ha másképp gondolja. Bizony, egyre népszerűbb itthon a Forma-1 és ezt szerencsére a csapatok is érzik és ők is nagyon örülnek a népszerűségnek.
Látogatóban a Toyotánál
Mindenki nagyon kedves, duma, duma, pezsgő valami epres löttyel, majd egyszer csak egy baseball-sapkás muki megkérdezi mellettem, hogy tölthet-e még. Először nem is értettem mit mond, mert épp egy banánt nyomott az arcába. „Még ilyen pincért!” Ralf Schumacher az, majd hirtelen megjelenik mellette Trulli is. A Toyota csapat egy nagy család, a hangulat teljesen baráti náluk.
Uraim, lehet kérdezni a versenyzőket! Nagyjából tizenöten kérdezgettük a fiúkat, amiből megtudhattuk, hogy Jarno Trulli egy Lexus RX 400h-val szállítja a családot, viszont Ralfnak még nincs hibrid autója. Jarno egyetlen problémája, hogy nem lehet hallani, amikor beindul az autó, illetve menet közben is van, hogy nem veszik észre, mert nem hallják. Közösen megállapítottuk, hogy a hangszóróból motorhangot kéne lejátszani menet közben.
Kérdeztük még őket az amerikai futam megszűnéséről is. A versenyzők véleménye egyértelmű: az amerikaiaknak show kell. Nekik az tetszene, ha test-test elleni küzdelmet láthatnának, több lenne a baleset. Nem véletlen, hogy Európában nem terjedt el még az amerikai foci, más mentalitású emberek élnek odaát. Mint ahogy a Forma-1-ben sem tülekednek az amerikai versenyzők.
Az utánpótlás is biztosítva van, hiszen Ralf fia gokartozik. Nem a családi nyomás miatt, egyszerűen tetszik neki ez a sport, de a Bajnokok Ligája egyelőre még jobban. Mivel jelenleg egyiküknek sem jut túl sok ideje a családjukra, így a jövőjüket nem új kalandok kutatásával képzelik el, hanem pihenéssel. Mindketten szimpatikusak és barátságosak voltak, a vacsora pedig finom volt.
