Az új-zélandi Bruce McLaren 1966-ban alapította saját csapatát, ahol egészen 1970-es haláláig versenyzett is. A vezéregyéniség halála után néhány rosszabb év következett, de Emerson Fittipaldi már 1974-ben megnyerte a csapat első egyéni és konstruktőri bajnokságát is.
A hetvenes évek legvégére hullámvölgybe került csapatot a korábbi F1-es szerelő, és a motorsport más területein tevékenykedő Ron Dennis érkezése emelte újra fel. A McLaren csapat és Dennis Project 4 nevű alakulatának összeolvadásából született a mai csapat.
A McLaren igazi aranykora az 1980-as évek volt, amikor a csapat autói és versenyzői – Niki Lauda, Alain Prost, Ayrton Senna – sorra vitték el a bajnoki címeket. A McLaren persze azóta is az élmezőny legstabilabb tagja, de Mika Häkkinen 1998-as és ’99-es sikere után tíz évet kellett várniuk az újabb bajnoki sikerre, amelyet végül a 2007-ben berobbant saját nevelésű csodagyerek, Lewis Hamilton hozott el második F1-es idényében.
Rég épített viszont olyan rossz autót a csapat, mint 2009-re sikerült, a wokingi alakulat az idény első felében csak szenvedett, a hazai futamon, a Brit Nagydíjon csak a mezőny végében voltak. Az év második felére azonban bejöttek a fejlesztések, így Lewis Hamilton dobogós helyezésekkel és két győzelemmel tudta lemosni az év eleji blamát.
A McLaren 2010-re Hamilton mellé a 2009-es bajnokot, Jenson Buttont szerződtette, azaz az F1 történetében első ízben a két legfrissebb világbajnokot küldte egyszerre a pályára. Sokáig mindkét versenyzőnek volt esélye a vb-cím megszerzésére, de a hajrában már egyértelműen csak a harmadik erő volt a csapat a Red Bull és a Ferrari mögött.
2011-ben változatlan felállással próbálkozott a McLaren, meglepetésre Button volt a stabilabb, sőt az egyetlen pilóta, aki úgy, ahogy tartotta a lépést Sebastian Vettellel. Hamilton egész évben szenvedett, többféle magánéleti válsággal is küszködött, pocsék idényt zárt. 2012-ben jól sikerült az előszezon a csapatnak, jó eséllyel célozza a világbajnoki címet.