Bár kronológiailag csak 2011 januárjában kezdődik az új évtized, a hagyományosabb felfogás szerint most van itt az ideje annak, hogy visszatekintsünk az elmúlt tíz évre. Ez alkalommal a 2000 és 2009 között versenyző pilóták top10-es listáját állítjuk össze, míg a jövő héten az évtized legemlékezetesebb futamait vesszük sorra.
10. Robert Kubica
A lengyel pilóta 2005-ben megnyerte a World Series by Renault sorozatot, de végül 2006-ra az újonnan alapított BMW Saubernél kapott tartalékosi állást. Az ifjú tehetségnek nem kellett sokat várnia a versenyzési lehetőségre, hiszen a csapat már az idény közepén vele cserélte le a gyengén teljesítő Jacques Villeneuve-öt. Kubica az esős-kaotikus Magyar Nagydíjon mutatkozott be, ahol rögtön pontszerzőként is ért célba, bár végül elvették nyolcadik helyét, mert az autója alatta maradt a kötelező súlynak. A lengyel azonban nem vacakolt sokat, két futammal később Monzában már F1-es karrierje első dobogós helyezését ünnepelhette.
2007 nem volt az ő éve, nem érezte igazán az autót, legemlékezetesebb momentuma a Kanadai Nagydíjon elszenvedett hatalmas bukása volt, a következő idényben azonban fordult a szerencse… A lengyel a kimondottan versenyképes BMW-vel a szezonnyitón már hajszál híján elcsípte a pole-t, majd a malajziai, bahreini (itt meglett az első rajtelsőség is) és monacói dobogós helyezésekkel és a pontszerzésekkel átvette a vezetést a bajnokságban, amit a Kanadai Nagydíjon aratott futamgyőzelme – mindössze második teljes idényében! – tovább erősített.
Az autó a későbbi futamokon ugyan már nem volt olyan erős, de Kubica azért begyűjtött még három dobogót és majdnem a legvégéig versenyben állt a bajnoki címért. Ki tudja, ha a csapat rá hallgatva a 2008-as fejlesztésekre koncentrál, talán csodát is tehetett volna. Kubicának 2009-ben gyenge autó jutott, és a kiábrándultság néha nyilvánvalóan látszott rajta a pályán, de a szezonnyitón és a Brazil Nagydíjon így is ragyogóan alakított, egyértelműen a következő évek egyik nagy sztárja lesz.
9. Rubens Barrichello
Akármilyen hihetetlenül is hangzik, a brazil versenyző még 1993-ban mutatkozott be a Forma-1-ben, a 2000-es évek végére pedig rekordot döntve a sportág valaha volt legtapasztaltabb pilótájává vált. Természetesen a kitartása csak egy elem a több közül, amiatt a listára került a brazil.
Barrichello már a 90-es években is nagyokat villant néha a Jordannél és a Stewartnál, de az igazi nagy lehetőséget 2000-ben kapta, amikor a Ferrari nyerő autóval kínálta meg. Barrichello természetesen elfogadta a lehetőséget, de a ferraris szerződés kétélű fegyver volt: a mezőny egyik legjobb autójához a sportág történetének egyik legjobb versenyzője, Michael Schumacher is járt csapattársként. A második számú pozíció egyértelmű volt, a 2001-es és 2002-es Osztrák Nagydíjon pedig megalázóan nyílt is, de Barrichello bizony nem egyszer képes volt tisztán elverni Schumachert.
A ferraris korszaka fénypontja a nyolc másik mellett talán pályafutása első futamgyőzelme volt, amikor a 2000-es Német Nagydíjon az esőben tört az élre a 18. helyről, de hűséges hátvédként, Schumacher hiányában pedig győzelemre is képes pilótaként nagyon sokszor tett hasznos szolgálatot a maranellói csapatnak.
Nem egyszer kellett félreállnia Schumacher kedvéért
Miután 2005-re végleg megunta a másodhegedűsi szerepet, Barrichello 2006-ra a Hondához szerződött, de a brackleyi csapatnál nem bírt a sokkal otthonosabban versenyző Jenson Buttonnal, míg az angol győzni is tudott, a veterán a dobogóra sem jutott fel. 2007 és 2008 siralmas év volt a csapatnak, de „az öreg” nem egyszer a lehetőségeknél többet is kihozott a pocsék autóból.
A Honda kiszállása után úgy tűnt, hogy Barrichello rekordhosszúságú karrierje véget ér, de a Brawn feltámadásával újabb lehetőséget kapott. A versenyképes autót olyan mértékben nem tudta ugyan kihasználni, mint csapattársa, de a dobogós helyezések, majd az idény második felében aratott két győzelem megmutatta, hogy a veterán még 17 év után is a nyerők közé tartozik.
8. Sebastian Vettel
Ugyan akadt az évtizedben még nála is fényesebben ragyogó ifjú csillag, de Sebastian Vettel karrierje is igen figyelemre méltó. Az ifjú tehetség alig három idény alatt jutott a World Series by Renault-ból a Forma-1-es bajnoki cím majdnem megnyerésééig.
Vettel 2006-ban a BMW tesztpilótájaként a Török Nagydíj szabadedzésén keltett feltűnést, 2007-ben pedig Robert Kubica kanadai balesete miatt az Amerikai Nagydíjon már rajthoz is állhatott élete első F1-es futamán, amelyen rögtön pontot is szerzett, minden idők legifjabbjaként. Alig telt el másfél hónap, és szponzora, a Red Bull a Magyar Nagydíjtól állandó versenyzői állást is adott neki a Toro Rossónál. Japánban ugyan valószínűleg a testvércsapat pilótáját, Mark Webbert és önmagát is a dobogóról ütötte ki egy figyelmetlenség miatt, de egy héttel később már a mezőny végébe tartozó autóval negyedik helyen zárt Kínában.
2008 első harmada siralmasan sikerült, de a sorozatos kiesések után Vettel lassan magára talált, az idény közepétől rendszeres pontszerző lett, majd az özönvízben ázó Monzában előbb megszerezte a pole-t, majd hibátlan versenyzéssel a csapat és saját pályafutása első győzelmét is. A diadallal egyébként minden idők legifjabb pole-osa és F1-es győztese is lett, a Brazil Nagydíjon pedig tiszteletet nem ismerő versenyzésével kis híján eldöntötte a bajnoki cím sorsát, amikor megelőzte a az egyik esélyest, Lewis Hamiltont.
A Red Bullhoz való előléptetés után Vettel 2009-ben is folytatta az emelkedést: már a szezonnyitón a dobogóért küzdött, majd az esős Kínai Nagydíjon ellentmondást nem tűrően vezette kettős győzelemre a csapatot. A még mindig felbukkanó amatőr hibák mellett Vettel további három pole-t és három győzelmet szerzett idén, ami elég volt az ezüstéremhez. Ha a még mindig csak 22 éves német egy kicsit fegyelmezettebb lesz és jobban előz, garantált, hogy pár éven belül bajnokká válik.
7. Juan Pablo Montoya
Jött, látott, győzött, lelépett – így lehetne összefoglalni az önfejű kolumbiai F1-es pályafutását. Montoya már a Forma-1-es bemutatkozása előtt is hatalmas ígéretnek számított: 1997-ben első nekifutásra második, a következő évben pedig első lett a Forma3000-ben, 1999-ben pedig újoncként nyerte meg az amerikai CART-bajnoki címet.
A BMW képében erős motorszállítót talált Williams 2001-ben ültette a már három évvel korábban tesztpilótaként alkalmazott versenyzőt, aki első idényében kétszer annyi versenyről esett ki, mint amennyin célba ért, de amikor ez sikerült, akkor mindannyiszor pontot szerzett, sőt a haból négyszer dobogós lett, egyszer pedig győzni is tudott.
Második idényében a lobbanékony kolumbiai már egyértelműen az élversenyzők közé tartozott, és ugyan a Ferrari zsibbasztó fölénye miatt a győzelemre nem sok esélye volt, de a sorozatos dobgós helyekkel a két maranellói mögött a harmadik helyet szerezte meg. 2003-ban Räikkönennel együtt már Schumacher bajnoki kihívója volt, az év mérlege két újabb győzelem és hét további dobogós hely lett, ami végül újra a harmadik helyet jelentette.
2004-ben a Williams már nem tartozott az igazi élmenők közé, de a szezonzáró Brazil Nagydíjon Montoya azért még megszerezte a csapat mai napig utolsó futamgyőzelmét.
A kolumbiai 2005-ben a McLarenhez szerződött, ahol a gyenge idénykezdés után az év második felében három győzelmet is szerzett, de Räikkönenhez hasonlóan egyre nehezebben viselte a wokingi csapat rideg, szabályozott légkörét és a főnök, Ron Dennis szigorát, így alig másfél idény alatt teljesen kiábrándult az F1-ből. 2006 közepén egy teniszsérülésre hivatkozva végül távozott is a csapattól és sportágból.
6. Jenson Button
Be kell vallanunk, hogy a 2009-es idény nélkül az angol versenyző valószínűleg nem szerepelne a ezen a listán, de ilyen a Forma-1, mindenki annyit ér, mint a legutóbbi futama, mondják – természetesen az évtized öt bajnokának egyike sem maradhat ki.
A pilóta a brit Forma-3-as sorozatból lépett a Forma-1-be, sokan láttak fantáziát benne, a McLarennél, a Prostnál és a Williamsnél is tesztelt, majd 2000-ben Montoya érkezésééig, egy évre szerződést is kapott a grove-iaknál. Az amatőr hibák mellett néha ragyogóan versenyzett, nyolcadik lett.
Egy évvel később örült volna, ha legalább ennyit elér a Benetonnál, de Button vergődött, két ponttal a 17. helyen zárta a világbajnokságot, 2002-ben viszont a már Renault néven szereplő csapatnál javított és hetedik lett.
Flavio Briatore, hogy helyet csináljon Fernando Alonsónak, 2003-ra elküldte Buttont, aki a BAR-nál kötött ki, ahol a név- és tulajdonosváltások ellenére egészen 2009 végéig ki is tartott. 2004 és 2005-ben ugyan mindkét esztendőben aláírt a Williamshez, de végül visszakozott, ezzel nem túl jó képet festve magáról, amit azonban bőven ellensúlyozott az, hogy a Ferrari legnyomasztóbb erőfölényének évében, 2004-ben állandó dobogósként a vörösök mögött a harmadik helyen zárta az bajnokságot.
2006-ban az akkor már Honda néven futó csapattal végre összejött az első győzelem is az emlékezetes esős Magyar nagydíjon, de 2007 és 2008 után már úgy tűnt, hogy az egykori ígéret örökre elkallódik, és a Honda tavaly decemberi kiszállása után talán nem sokan ejtettek volna könnyet, ha Button is eltűnik az F1-ből.
Hét évig szolgált Brackleyben, végül meglett a jutalma
Nem ez történt azonban: a csapat és az angol ugyanis a sport történetének egyik leglátványosabb feltámadását mutatta be: Button a Brawn néven újjászületett alakulat színeiben a 2009-es idény első hét futamából hatot hibátlan versenyzéssel nyert meg. Az idény második felében a növekvő elvárások és a többiekhez képest már nem olyan erős autó miatt nem jött több győzelem, de amikor az angolon múlott, mindig gyűjtögette a végső diadalhoz szükséges pontokat, a Brazil Nagydíjon pedig a mezőny hátsó feléből előzgetve, valódi bajnoki szerepléssel szerezte meg a címet.
A 30 éves angol egyelőre nem emelkedett az igazi nagyok közé, de ha jövőre megállja a helyét Lewis Hamilton mellett, bizonyíthatja, hogy inkább a körülmények, mint a saját hibájából nem váltotta több sikerre a tehetségét.
5. Felipe Massa
Szeleburdi újoncból megbízható győztes, a brazil pilóta ezt a pályát járta be 2002-es F1-es bemutatkozása óta. Massa 21 évesen, 2002-ben kapott F1-es lehetőséget a Saubertől, de első évében nem igazán tudott élni vele, számtalan kiesésének többségéért ugyanis ő maga volt a hibás. Három pontszerzése nem volt elég a versenyzői ülés megtartásához, de 2003-ra a svájci csapat motorszállítója, a Ferrari tesztpilótának alkalmazta a brazilt, és egy év után vissza is ültette a partnerhez.
2004-ben Giancarlo Fisichella még elverte Massát, de a következő évben már ő végzett előrébb csapattársánál, a volt bajnok Jacques Villeneuve-nél.
Barrichello távozása után a brazil piacot fontosnak tekintő Ferrari élete lehetőségét ajánlotta Massának, aki 2006-tól Michael Schumacher csapattársa lett. A fiatal pilóta ki is hozta a legtöbbet a helyzetből: híresen jó kapcsolatot alakított ki a német szupersztárral, aki amolyan mentorként igyekezett a lehető legtöbb tudást átadni Massának.
A kis brazil egyébként már első ferraris évében győzni tudott, kétszer is. A Török Nagydíjon ellentmondást nem tűrően gyűjtötte be pályafutása első diadalát – a következő két évben ismételt is Isztambulban -, majd Ayrton Senna 1993-as sikere után 13 évvel újra hazaiként győzött a Brazil Nagydíjon.
Massa 2007-ben az idény első felében még nyílt küzdelemben volt Kimi Räikkönennel és a mclarenesekkel a bajnoki címért, de végül ő búcsúzott elsőként az esélyes négyesből, a szezonzárón pedig már a saját győzelme átadásával segítette a bajnoki címhez a finnt – persze azért így is összejött három győzelem és további hét dobogós helyezés.
2008 már Massa éve volt a Ferrarinál, a brazil az első két futamon ugyan kiesett és a vizes silverstone-i pályán is kínosan esett-kelt, de ezeken kívül igazi profiként hajtott, a műszaki és csapathibák ellenére is az utolsó, mindent eldöntő futamig versenyben volt a bajnoki címért, amelyet a sportág történetének legdrámaibb befutója után bukott csak el az egyébként hat diadalával az idény legtöbb győzelmét arató pilóta.
A 2009-es év csak egy fél idényt jelentett Massának, aki ugyan nagyon igyekezett a versenyképtelen Ferrarival, de a jó eredményekre már nem sok esélye maradt, miután a Magyar nagydíjon súlyos fejsérüléssel járó balesetet szenvedett. Az biztos, hogy az évtized egyik kiemelkedő szereplője volt, arra viszont csak a jövő év adja mag a választ, hogy a baleset után a csapat új sztárja, Fernando Alonso mellé visszatérő brazil pályája fel vagy lefelé ível ezután.
4. Lewis Hamilton
Az angol egyértelműen az évtized – ha nem épp az F1 teljes történetének – legragyogóbb csodagyereke volt. A McLaren által fiatal korától a versenyzői pályára nevelt pilóta 2007-ben olyan meglepő szerepléssel nyitott, ami a legtapasztaltabb megfigyelőket és szakértőket is lenyűgözte – és az egyik legnagyobb sztár haragját is kivívta.
Hamilton a 2006-os GP2-bajnokként kapta meg a frissen szerződtetett kétszeres bajnok címvédő, Fernando Alonso segítőjének szerepét, de gyorsan kiderült, hogy az ifjú angol nem csak tanulni, hanem rögtön győzni is akar első évében. A pilóta rögtön a szezonzáró rajtjánál megelőzte csapattársát, majd harmadikként végzett, majd addig példátlan sorozattal pályafutása első kilenc versenyén végig a dobogón végzett további két harmadik, négy második szerezve és két egymást követő győzelmet is begyűjtve – az elsőre mindössze hatodik nagydíján, Kanadában került sor.
A kaotikus Európa Nagydíjon elmaradt a pontszerzés, de a botrányos időmérő után halálosan unalmas Magyar Nagydíjon már újra győzött, és a kínai gumiblama valamint az interlagosi félrekapcsolás híján első idényében megnyerhette volna a bajnoki címet is – így is csak egy ponttal maradt le a győztes mögött, és pontegyenlőségben ugyan, de megelőzte a címvédő Alonsót.
Hamilton második éve – immár a McLaren fő sztárjaként – sokkal döcögősebben alakult, mint a tét nélküli első, az angol többször kapkodott, hibázott. Mivel azonban a fő ellenfél, a Ferrari és Massa idénye sem volt sima, így a szezonzáróig begyűjtött öt futamgyőzelem (köztük a ragyogó monacói és az egészen emberfeletti silverstone-i diadal) elég volt arra, hogy az ötödik hely elég legyen a cím megszerzéséhez. Hamilton az eső és Vettel harciassága miatt majdnem rajtavesztett a biztonsági játékon, de végül nagy szerencsével ő került ki győztesként, így második nekifutásra már bajnok lett.
A sokak szemében gyorsan ellenszenvessé vált Hamilton 2009-ben címvédőként versenyzői pályafutása talán legnehezebb idényét teljesítette, amit cseppet sem könnyített meg az év elején kitört hazugságbotránya. A bajnok egy helynyi előnyért hazudott a versenybíróknak Melbourne-ben majd Sepangban is, ami a későbbi bocsánatkérése ellenére is sokáig megmarad majd az F1-es emlékezetben.
A botrányos kezdést tovább rontotta a pocsék autó, de az idény siralmas első fele után a bajnok a Magyar Nagydíjtól két győzelmet és másik három dobogós helyezést szerezve a mezőny legeredményesebb pilótája lett, bizonyítva, hogy ha emberileg vannak is hibái, versenyzőként már egyre kevesebb, olyan pilóta, akivel komolyan kell számolni a következő években.
3. Kimi Räikkönen
A nem egészen két formaautós versenyzéssel töltött idény után a 2001-ben a Forma-1-be emelt Kimi Räikkönen a sport történetének egyik, ha nem a legkedveltebb antisztárjává nőtte ki magát. Bár a Saubernél bemutatkozási lehetőséget kapott finn alkalmasságában kezdetben sokan kételkedtek, a Forma-1-es szerepléshez elengedhetetlen ún. szuperlicenszet is ideiglenesen, 6 versenyre kapta csak meg először, de ő gyorsan és fényesen bizonyított: első futamán hatodikként, azaz pontszerző helyen ért célba.
A Saubernél Nick Heidfelddel közösen a csapat történetének legjobb idényét hozták, a McLaren pedig le is csapott a finn tehetségre, így Räikkönen második évében már a visszavonult kétszeres bajnok, Mika Häkkinen helyén az F1 egyik élcsapatánál versenyzett.
Kimi meg is hálálta a bizalmat, amit ki lehetett hozni a McLarenből, azt ő meg is tette, a gyorsaságára és elszántságára nem lehetett panasz, azonban sem Wokingban, sem a Mercedes brixworthi motorüzemében nem álltak a helyzet magaslatán az évtized első felében, így hiába nyomta, ahogy a csövön kifért, az autó tucatnyiszor adta meg magát alatta.
Kimi megállíthatatlan volt, de a McLaren gyakran állt meg
Räikkönent ezért nem alap nélkül tekintik majdnem háromszoros bajnoknak a rajongói – bár 2003-ban, a pontversenyben második lett, de egyetlen – egyben első – futamgyőzelme alapján talán nem érdemelte volna meg a címet, de 2005-ben a végül győző Alonsóéval megegyező számú győzelmet aratva maradt le a címről.
A finn talán legragyogóbb versenyét is ugyanebben az évben teljesítette: a 2005-ös Japán Nagydíj örökre emlékezetes marad arról, ahogy a mezőny legvégéről verekedte előre magát, majd az utolsó kör első kanyarjában végül a vezetését is átvette a renault-s Giancarlo Fisichellától.
Räikkönen 2007-ben újra bajnokot, méghozzá a legnagyobbat pótolt: Michael Schumacher helyére ült a Ferrarinál. A finn megállta a helyét, első ferraris futamán megszerezte a pole-t, a leggyorsabb kört és a győzelmet is, és bár év közben kicsit beleszürkült a mezőnybe, de végtelen elszántsággal az utolsó pillanatig a vezető Hamilton és Alonso mögött „loholt”, míg a hajrában végül fordítani tudott, és megszerezte a bajnoki címet.
2008-ban a címvédés nem sikerült, Räikkönen az időnkénti elszánt versenyzés mellett sokszor volt enervált – talán az autó nem feküdt neki -, 2009-ben azonban Massa kidőlése után egyedül vitte a hátán a Ferrarit, elképesztő eredményeket sajtolva ki a réges-rég leállított fejlesztésű F60-asból.
A 35 leggyorsabb körével minden idők leggyorsabb F1-ese címet bőven kiérdemlő Räikkönen 2009 végén szerződést bontott a Ferrarival, 2010-ben pedig már a rali vb-ben folytatja, de akár visszatér még, akár nem, az biztos, hogy a 2000-es évek egyik legjobbja volt.
2. Fernando Alonso
A spanyol, aki megverte Michael Schumachert, kétszer is – ezzel büszkélkedhet Fernando Alonso, aki a pályafutása ellentmondásos fejezetei ellenére is az évtized egyik legmeghatározóbb, sőt megkerülhetetlen figurájává vált.
A spanyol ifjonc 2001-ben a sereghajtó Minardinál kezdett, ahol pontot ugyan nem szerzett, de jó néhány futamon messze az autó képességeit túlszárnyalva teljesített. A jó bemutatkozóév elég volt arra, hogy Flavio Briatore 2002-re az újjászülető Renault gyári csapatának tesztpilótájává tegye, majd 2003-ban már versenyzőjévé léptesse elő.
Alonso nem is sokat teketóriázott: 2003 második futamán az addigi legfiatalabb F1-esként pole-t szerzett és dobogóra állt Malajziában, majd Brazíliában is harmadik lett, igaz a futam végét jelentő csúnya balesete miatt a dobogó helyett a kórházban kötött ki – nem sokkal később a hazai pályán, Barcelonában már második lett. A Hungaroringen Alonso végül az utolsó lépcsőfokot is teljesítette, akkor minden idők legfiatalabb versenyzőjeként megnyerte élete első F1-es futamát.
Bár a Renault még nem volt csúcsautó, Alonso 2004-ben már élversenyzőnek számított, négyszer állt dobogóra, de amikor ez nem sikerült, akkor is a közelében végzett. 2005 volt a spanyol igazi nagy éve: a Ferrarit és az addig megfoghatatlan Schumachert a kerékcsere betiltása mellett a 2009-esen kívül legrosszabbul sikerült autó gyakorlatilag kiütötte a bajnoki esélyesek közül, így a spanyolnak a másik fiatal tehetséggel, Kimi Räikkönennel kellett megküzdenie a bajnoki címért, amelyet – megint csak a legfiatalabbként – végül meg is szerzett.
2006-ban ugyan már magára talált Schumacher és a Ferrari, de a Renault is címvédésre képes autót épített, amelyet az idény első felében begyűjtött győzelmekkel Alonso maximálisan ki is használt, majd kevésbé látványos, de nagyon is eredményes pontgyűjtögetéssel biztosította be, hogy ő lehessen az F1 történetének legfiatalabb kétszeres bajnoka is.
2007-re Alonso a McLarenhez szerződött, ahol azonban nem egészen az várta, amire számított. A kétszeres bajnoknak kijáró kiemelt bánásmóddal szemben egy elképesztően tehetséges és a csapatfőnök támogatását is bíró újonc, Lewis Hamilton jutott neki. Bár így is összejött négy győzelem és nyolc egyéb dobogós helyezés, és a címvédés is csak egy ponton múlott, Alonso és a McLaren viszonya már az idény közepére mélypontra került, a spanyol a kémügy leleplezésével próbálta kizsarolni a kiemelt helyzetet, ez azonban nem sikerült, így a szezonzáróra már független megfigyelőket állíttatott a garázsába, hogy a csapat ne hozhassa hátrányba. Nem meglepő, hogy a tervezett három idényből csak egy lett.
A spanyol 2008-ban visszatért korábbi sikerei „helyszínére”, a Renault-hoz, de a francia csapat már nem volt a régi, a korábbi sztár az idény nagy részében csak bukdácsolt, de az év utolsó harmadában belelendült, a – mint utólag kiderült, piszkos módszerrel szerzett – szingapúri és Fujiban szerzett győzelemnek köszönhetően mindenkinél több pontot szerezve zárta az évet.
A 2009 kimondottan siralmasan alakult Alonsónak, a Renault tragacsot épített, amellyel kizárólag nullapontos bemutatkozóévét tudta felülmúlni. Hogy az idei 26 pontocska mennyire volt jó, nem egészen világos, hiszen a Renault-nál – főképp az utolsó két évében – Alonso jelentősen gyengébb csapattársak ellen versenyzett. Kétségtelenül jó pilóta persze, de ezt legjobban 2010-ben bizonyíthatja majd, amikor a Ferrarinál folytatja.
1. Michael Schumacher
…a név és a mögötte álló eredménylista önmagáért beszél: a német csak a 2000 utáni sikereit figyelembe véve is a Forma-1 történetének legsikeresebb versenyzője. Schumacher a kilencvenes évek közepén a Benettonnál szerzett két bajnoki címe után is sztárnak számított már, és 1999-es silverstone-i kettős lábtörése és hatfutamos kényszerpihenője híján valószínűleg az előző század végén újra bajnok lett volna, de az igazi Schumacher-korszak ebben az évtizedben kezdődött.
A német 2000-ben már 9 futamgyőzelmével fölényesen verte meg a lendületet vesztő Mika Häkkinent, és ezzel Jody Scheckter 1979-es sikere után 21 évvel szerezte meg újra az egyéni címet a Ferrarinak.
A következő négy év végig a Schumacher-sikerek jegyében telt, a csapatfőnök, Jean Todt valamint a technikai igazgató Ross Brawn munkájával kiegészülve – kiélvezve a csapatnál egyértelműen kiemelt helyzetét – a német szinte csak akkor nem nyert, amikor nem akart. 2003-ban ugyan Kimi Räikkönen és Juan Pablo Montoya egy kicsit megszorította a pontversenyben, de valójában sosem volt kérdés, hogy nyer-e Schumacher, hanem csak az, hogy mikor.
A Ferrari 2005-ben versenyképtelen volt, és 2006-ban is elpártolt a szerencse az idény vége fel Schumacher mellől, de a német visszavonulása előtti utolsó versenyén, a Brazil Nagydíjon bizonyította, hogy az utolsó pillanatig csúcsformában volt.
2000-től 2006 végi visszavonulásáig Schumacher 121 futamon indult, néha erőből, még gyakrabban pedig a stratégia hibátlan végrehajtásával 56 futamgyőzelmet aratott, 27 egyéb dobogós helyet szerzett, 799 pontot gyűjtött és egymás után ötször lett világbajnok.
A dicső pillanatok mellett persze nem egy megkérdőjelezhető, csúnya mozzanat is akadt: Schumacher 2002-es Barrichello elleni „előzése” Ausztriában, vagy épp a 2006-os Monacói Nagydíj időmérőjének utolsó szakaszában a Rascasse kanyarban történt „parkolása” pályafutásai mélypontjai közé tartozik.
A német szupersztár a hét elején jelentette be, hogy három év kihagyás után 2010-ben a Mercedes színeiben visszatér a versenyzéshez. Az nem valószínű, hogy a hamarosan 41 éves pilóta a korábbi sikereihez mérhetően uralja majd a pályát, de a mostani listán elért helyezése vitathatatlan, nem véletlen, hogy ő az egyetlen pilóta, akiről egy egész korszakot neveztek el a Forma-1 történetében.
Egyetértenek a listával? Ha nem, önök szerint kik voltak az évtized legjobbjai és miért?
