Míg a múlt héten az évtized legjobb Forma-1-es pilótáit próbáltuk listába rendezni, ezúttal a kétezres évek ilyen vagy olyan szempontból legjelentősebb versenyei közül gyűjtöttünk össze tízet. Nem ragaszkodtunk hozzá, hogy minden egyes évből kerüljön egy-egy a listára, hiszen némelyik idényben nem akadt kiemelkedően izgalmas verseny, míg más szezonokban el voltunk kényeztetve, nem törekedtünk a teljességre, inkább csak csak múltidézés és vitaindító ez, amely kapcsán az olvasók is felidézhetik a számukra legemlékezetesebb futamokat.
(Mivel a múltkor néhányan kifogásolták, így most újra jelezzük: tudjuk, hogy kronológiailag, matematikai szempontból az évtized 2001-ben kezdődött és 2010 végén zárul, de ezúttal a hétköznapi felfogás értelmében a nullás évtől a kilencedikig bezárólag használjuk a kifejezést. Ha úgy jobban tetszik, az elmúlt tíz évről vagy másképp a kétezres évekről beszélünk.)
2000, Német Nagydíj
Az év 11. futamán az F1-ben már nyolcadik évét gyűrő Rubens Barrichello végre révbe ért, méghozzá nem is akármilyen körülmények között. Míg a hockenheimi pálya rajtrácsának első sorát David Coulthard és Michael Schumacher foglalta el, addig a brazil az előző napi változó körülmények között tartott kvalifikáción csak a 18. rajtkockát szerezte meg.
A rajtnál Mika Häkkinen az élre ugrott, míg Schumacher Fisichellával ütközött és kiesett, de sokkal érdekesebb volt, hogy a mezőny végéből induló Barrichello egy tucatnyi kör alatt az ötödik helyig kapaszkodott. A futamot nem sokkal később egy a pályára beszaladó volt Mercedes-dolgozó zavarta meg, aki miatt beküldték a biztonsági autót. A safety car alatt Barrichellót a Ferrari újra kihívta, második, egyben utolsó kiállására, így a brazil megtartotta élmezőnybeli helyét.
A biztonsági autó nem sokkal később újra a pályára lépett egy baleset miatt, majd a távozása után nem sokkal a futam utolsó tíz körére eleredt az eső. Az addig vezető Häkkinen és mások is kimentek esőgumiért, míg Barrichello, Frentzen, Coulthard és Ricardo Zonta kinn maradtak. Frenzten nem sokkal később elektronikai hiba miatt kiállt, Zonta kipördült, DC pedig később kereket cserélt, így Häkkinen vált Barrichello üldözőjévé. Mivel a hosszú pálya egyes részei nedvesek, míg mások szárazak voltak, a finn sokat hozott az esőgumikkal a vizes részeken, de a ferraris brazil jobb helyzetben volt a száraz szakaszokon, így végül ő ért célba elsőként, pályafutása első F1-es diadalát aratva.
2001, Brazil Nagydíj
Schumachert megalázzák az esőben. A 2001-es Brazil Nagydíj pocsékul alakult a Ferrari számára. Barrichellót már a felvezető körön utolérte a hazai pálya átka, amikor az autója megadta magát és a tartalékjárgányra kellett váltania, de ennél jött még rosszabb is. Ugyan az élről kezdte Michael Schumacher a futamot, de nem sokáig tartotta meg a vezető helyet. Mika Häkkinen rajtnál beragadó autója miatt be kellett küldeni a biztonsági autót, az ezt követő újrarajtolásnál pedig a williamses Juan Pablo Montoya ellentmondást nem tűrően előzte meg a németet a Senna S-ben.
A kolumbiai jól tartotta maga mögött a németet, majd el is húzott, de 39. körben az általa épp lekörözött arrowsos Jos Verstappen hátulról felöklelte és kilökte. A nem sokkal később eleredő esőben Schumacher és a Ferrari gyorsan reagált, így az esőgumikra váltott német újra rohamozott és a száraz gumikon tovább kitartó Coulthard elé került, de a feketeleves csak ezután következett. Schumacher rá nem jellemző módon esett-kelt a Ferrarival a vizes pályán, így a mclarenes skót beérte, majd Häkkinen előző évi spái mutatványához hasonlóan egy lekörözött autót kihasználva előzte meg a németet, aki később még tovább bukdácsolt, míg Coulthard megérdemelten ért elsőként célba.
2003, Brazil Nagydíj
Brazília és az eső – garantált izgalom, 2003-ban pedig egyenesen minden idők egyik legkaotikusabb futamát produkálta. A vizes pályán biztonsági autó mögül indult a mezőny, de a helyi hős, Barrichello alaposan elmérte a tényleges rajtütemét, így Coulthard rögtön az első kanyarban átvette tőle a vezetést. A brazil később az élre állt, de az interlagosi átok újra utolérte, így műszaki hiba miatt kiesett. DC-nek sem ment igazán, előbb csapattársa, Räikkönen, majd Montoya is megelőzte.
Nem Barrichello volt azonban az egyetlen, aki nem fejezte be a versenyt: a toyotás Olivier Panist a jordanes Ralph Firman ütötte ki, a hármas kanyarban lévő vízátfolyáson pedig hatan véreztek el, többek között Michael Schumacher is a világ legdrágább roncstelepévé vált szakaszon hagyta ott a Ferrariját.
A jaguaros Mark Webber azon a helyen egyszer megúszta a kiesést, de az 53. körben csúnyán falnak vágta az autót a célegyenesre vezető balos ív végén, majd Fernando Alonso teljes sebességgel futott rá a pályát beterítő törmelékekre és ő is ripityára törte a Renault-t. A biztonsági autót a pályára küldték, majd rövidesen piros zászlóval meg is szakították a versenyt.
A káosz azonban ezután sem ért véget, a futamot a vezető helyen befejező Giancarlo Fisichella Jordanje a bokszba érve kigyulladt, a versenybírók pedig egy számítási hiba miatt nem a valós végeredmény szerint állították a dobogóra a pilótákat. Interlagosban Kimi Räikkönen vehette át a győzelemért járó trófeát, Fisicót másodikként rangsorolták, míg a harmadik Alonso ott sem volt a díjátadón, mert addigra a mentőben feküdt. Később az eredmény revideálták, és Fisichella megkapta az első helyet, mely egyben pályafutása első, a Jordan történetének pedig utolsó futamgyőzelme lett.
2004, Olasz Nagydíj
Schumacher a Belga Nagydíjon már megszerezte hetedik bajnoki címét, így ő és a csapat ünnepre érkezett Monzába. A futam ijesztően kezdődött a tifosók számára, de végül mégis Ferrari-erődemonstrációvá alakult. Az olasz csapat 2004-ben érinthetetlen volt, a hazai pályán bizonyították is, hogy miért.
A verseny nedves, de száradó pályán kezdődött, így mind az átmeneti a pole-ból gumival rajtoló Barrichello, mind a harmadik helyről kezdő Schumacher rosszul járt. A német az első sikánt kénytelen volt levágni, majd sorra maga elé engedni az így megelőzötteket, egészen addig, amíg Jenson Buttonnal nem találkozott, aki megpördítette – Schumi az első kör végére a 15. helyre esett vissza.
Barrichellót Alonso kapta el gyorsan, azaz a kezdés katasztrofális volt, amit tovább rontott, hogy a brazil átmeneti gumijai nagyon gyorsan elkoptak, így korán cserére kényszerült, ami után a kilencedik helyen találta magát. A két ferraris ezután kezdett elképesztő hajszába, amit a Schumacher esetében a hosszú etap, majd a kiállása után a dobogós helyezést eldobó Alonso hibája is segített. A rémálomszerű kezdés után végül a maranellóiak Barrichello vezetésével kettős győzelmet arattak – az olaszok boldogok lehettek, bár korábban ijedségre is volt okuk, hiszen a hazai kiscsapat hazai pilótája, a minardis Gianmaria Bruni kiállásánál tűz is lobbant.
2005, Japán Nagydíj
A verseny azon kevesek közé tartozik a listán, amelyeknél a futamot semmilyen rendkívüli esemény nem zavart meg, ennek ellenére Kimi Räikkönen és Fernando Alonso szereplése miatt az elmúlt évek egyik legemlékezetesebbje volt.
Hozzá kell tenni azért, hogy a szombati időmérőt jó néhány versenyző számára tönkretette az időjárás, így a McLarenek – Räikkönen és Montoya – valamint Schumacher és Alonso is a mezőny hátsó fertályából rajtolt. A pole a hazai pályán villantó toyotás Ralf Schumacheré volt és a másik japán csapatnál, a Hondánál versenyző Jenson Button is kitett magért a második rajtkockával. Hiába indultak azonban az első sorból, a főszereplők nem ők voltak.
A startnál Schumacher elhúzott, de Buttont rögtön megelőzte Fisichella, a másik hondás, Takuma Sato valamint Rubens Barrichello önerőből sodródott ki az első kanyarban. Míg Alonso az első körben előretört, addig Räikkönent többen is megelőzték, amikor elhagyta a pályát, Montoya pedig az első kör végén ki is esett, amikor Jacques Villeneuve leszorította a célegyenes-ráfordítóban.
A kolumbiai balesete miatt pályára lépett biztonsági autó elrontotta a vezető Ralf schumacher stratégiáját, de lehetőséget adott a mezőnynek az összerázódásra. A verseny újraindulása után Alonso és a Red Bull-os Klien vívott nagy csatát, amelyben a spanyolnak először csak sikánlevágással sikerült előznie, így visszaadta a helyet az osztráknak. Az újdonsült bajnok nem adta fel, és újra előzött, majd a versenybírók utasítására – akik lemaradtak a korábbi visszaengedésről – megint elengedte a Red Bull, hogy aztán harmadjára végleg megelőzze.
Alonso nemsokára Michael Schumachert érte utol, akit elképesztő módon a gyors balos íven, a 130R kanyarban kívülről előzött meg. A német és a mögötte loholó Räikkönen gyors kiállásának köszönhetően Alonso elé tért vissza, majd a mclarenes a célegyenesben át is vette a negyedik helyet Schumachertől, nem sokkal később pedig Alonso is követte a példáját.
Míg a második és harmadik hely sorsáért Button és Webber a bokszutcában küzdött meg az utolsó kiállásánál, mielőtt Alonso mindkettőjüket megelőzte, az őrült tempót diktáló Räikkönen a kiállása után az addig kényelmesen vezető Fisichella mögött bukkant fel. Az olasz hiába védekezett, Räikkönen az utolsó kör első kanyarjában megelőzte a renault-s olaszt, aki így a harmadik helyről rajtolva lett a második, miközben a győztes a 17., a harmadik helyen célba érő csapattársa, Alonso pedig a 16. rajtkockából indult.
2006, Magyar Nagydíj
A Hungaroring nem igazán az izgalmas versenyeiről híres, de a Magyar Nagydíj történetének első és eddig egyetlen esős futamán igazi klasszikusnak adott helyszínt. Talán a szokásostól eltérően hideg és esős idő tette, de két ász is büntetést kapott már a szabadedzések után: Alonsót és Michael Schumachert is két-két másodperces időmérős büntetéssel sújtották szabálytalanságok miatt, így a német a 11., a spanyol a 15. helyen várta a rajtot, míg a későbbi főszereplő Jenson Button motorcsere miatt kapta a 14. rajkockát.
A pole-ból Kimi Räikkönen indult, és simán is kezdett, de mögötte pörögtek az események. Schumacher öt helyet ugrott előre az első körben, de Alonso egészen elképesztően vezetve hamarosan a harmadik helyig küzdötte fel magát, útközben a mezőny nagy részét, köztük a németet is szinte állva hagyva. Schumachernek nem sokkal később a másik renault-ssal, Fisichellával is meggyűlt a baja, a nagy birkózásban ugyanis megsérült az első szárnya.
Miután előbb a hondás Barrichello, majd a két McLaren is kiállt kerékcserére, Alonso átvette a vezetést, amit aztán második kiállásáig meg is tartott, de utána véget ért a spanyol diadalmenete: egy rosszul rögzített kerékanya miatt a világbajnok a második kanyarban búcsúzott.
Addigra Jenson Button volt mögötte, aki egy incidensnek is köszönhette a kiváló pozíciót: Räikkönent a lekörözésre váró Vitantonio Liuzzi előzékenyen el akarta engedni, de az olasz túl nagyot lassított, így a McLaren egyszerűen belerohant a Toro Rossóba (az eset nagyon hasonlított Coulthard és Michael Schumacher 1998-as spái találkozáshoz).
A pályafutása első győzelme felé tartó Button mögött Schumacher próbálta kihúzni a futam végéig az átmeneti esőgumikkal, de a száraz pályás abroncsokon üldözők végül utolérték, Pedro de la Rosa és Nick Heidfeld is megelőzte, az utóbbival vívott csatájában pedig az autó is megsérült, így végül ki is esett, de végül mégis pontot szerzett, mert az élete első F1-es futamán ragyogóan versenyző és a nyolcadik helyen célba érő Rubert Kubicát utólag kizárták.
2007 és 2008 annyi izgalmas futamot produkált, hogy majdnem a teljes listát is össze lehetne állítani a két idény versenyeiből. Ezt azért nem tesszük, de két-két nagydíjat említünk közülük, elsőként a 2007-es kanadai futamot.
2007, Kanadai Nagydíj
A Gilles Villeneuve pályán a pole-ból rajtoló Lewis Hamiltont megpróbálta megelőzni csapattársa, Alonso, de a spanyol az első kanyarkombinációban hibázott, így Nick Heidfeld vette át a második helyet. Alonsónak nagyon nem volt szerencséje, ugyanis kétszer hibázott még később ugyanott a futam első felében, a harmadik esetnél Felipe Massa is elé került.
A spanyol a futam első incidensén tovább bukott, ugyanis amikor Adrian Sutil a 22. körben falnak ment és a pályára küldték a biztonsági autót, kénytelen volt a lezárt bokszutcába hajtani, amiért később stop and go büntetést kapott. Hamilton ellenben pont a baleset előtt állt ki, így a safety car alatt is megtartotta a vezetést.
Az elmúlt évek legnagyobb balesetét élte túl a lengyel
Alig, hogy újraindult a verseny, hatalmas baleset következett: Robert Kubica hátulról nekiment Jarno Trulli Toyotájának, majd a levegőbe emelkedett, a hajtűkanyar két szárát elválasztó betonfalnak csapódott, majd egészen a kanyarig pörgött-forgott a miszlikekbe törő BMW-vel. A lengyel szerencsére egy megrándult bokával és agyrázkódással megúszta az elképesztő bukást, de a biztonsági autó újra bejött a mentés idejére.
Giancarlo Fisichella és Massa a második safety car miatt járt rosszul: ők a már megnyitott bokszutca kijáratánál nem vették figyelembe a még pályára lépést tiltó piros fényt, így később kizárták őket.
Történt komikus incidens is, bár a kárvallott, Anthony Davidson biztosan nem nevetett: a Super Agurival pontszerzést ígérő pozícióban autózó angol ugyanis elütött egy pályára került ürgét, majd amikor egyenesen a garázsához hajtott első szárnycserére, a csapat későn eszmélt, így további értékes másodperceket veszített.
A biztonsági autó még kétszer lépett pályára, előbb Christijan Albers, majd Vitantonio Liuzzi miatt. A futam utolsó szakaszának sztárja Takuma Sato volt, aki Kimi Räikkönent, Ralf Schumachert, majd az egyre kopó gumikon szenvedő címvédőt, Alonsót is megelőzte, hogy végül hatodikként érjen célba.
A versenyben minden problémát megúszó Hamilton élete első futamgyőzelmét aratta Montrealban, mögötte az őt végig követő Heidfeld végzett, de a harmadik helyezett sorsa már önmagában külön sztorit érdemelne: a williamses Alex Wurz ugyanis a 19. helyről rajtolt, a futam elején pedig még a Toro Rossó-s Scott Speed is felöklelte hátulról…
2007, Európa Nagydíj
Ahogy már világossá vált az eddigiekből, ha eső, akkor kaotikus futam – így volt ez a Nürburgringen is. Közvetlenül a rajt előtt elkezdett esni az eső, ami miatt mindenki csúszkált a start után, az első kör végére alig lehetett pályán tartani az autókat Többen megpördültek, teljesen összekavarodott a mezőny. Az első kör végén a legtöbben a bokszba hajtottak, hogy kereket cseréljenek – bár a pálya annyira csúszott, hogy Kimi Räikkönen például a bokszutca bejáratáról visszaboltott a pályára, és még egy kört kellett mennie a az özönvízben a száraz gumikon.
A felhőszakadás nagy nyertese Markus Winkelhock, a Spyker beugró versenyzője viszont az élre került, mivel ő volt már a felvezető kör után a bokszba ment esőgumikért. A német élete első – és egyelten – F1-es futamán az első kör végére a sereghajtó autóval az élre állt.
Mivel elképesztően szakadt, így még az esőgumik sem tudtak megbirkózni az első kanyarban kialakult vízátfolyással: kicsúszott Lewis Hamilton, Jenson Button, Nico Rosberg, mindkét Toro Rosso és Adrian Sutil is, be is küldték a biztonsági autót. Mivel a többiekkel ellentétben nem állt le a motorja, Hamilton autóját ezalatt egy traktorral visszaemelték a pályára és folytathatta a versenyt, azonban hamarosan előkerült a piros zászló is, a futamot a rendkívüli körülmények miatt megszakították.
20 perc után a biztonsági autó mögött, de már napsütésben, gyorsan száradó pályán indult újra a verseny. Hamilton a szabályok szerint ledolgozhatta körhátrányát és beállhatott utolsónak. Kockáztatott is, mert a mezőnnyel ellentétben ő rögtön száraz gumival indult, de az még alkalmatlan volt, így gyorsan otthagyta mindenki.
A gyenge autót vezető Winkelhock sorsa is ez volt a második rajt után, véget ért a német pünkösdi királysága. Az első három helyre Massa, Alonso és Räikkönen került, de a finn később műszaki hiba miatt kiesett. A verseny végére visszatért az eső, a záporban pedig vérszemet kapott Alonso, és addig hajszolta a nem túl magabiztosan vezető Massát, amíg megelőzte a ferrarist. A két latin a futam után csúnyán össze is kapott a díjátadó előtt, a pilóták olaszul szidták egymást.
2008, Belga Nagydíj
Félig vizes pályán rajtolt a mezőny a belga pályán, a pole-ból Hamilton, mögé pedig Räikkönen került, aki lerajtolta Massát, Heikki Kovalinen pedig pocsék kezdése miatt eltűnt a sűrűben. Jarno Trulli zseniálisan tört előre, az első kanyarban már a negyedik pozícióban volt, de a lökdösődében visszaesett, hasonlóan járt Nick Heidfeld is, aki épp Kovalainennel akadt össze.
A második kör kezdetén Hamilton megpördült a célegyenes végén, Räikkönen azonnal kihasználta a hibát, és élre állt.
A gyorsan felszáradó aszfalton a rajt után kialakult sorrend a futam végéig nem sokat változott, azonban ami a végén következett, igazi klasszikussá tette a versenyt. Az utolsó bokszkiállások után Hamilton a keményebb gumival felzárkózott Räikkönenre, majd amikor a vége előtt négy körrel megérkezett az eső, megkezdődött az idény legizgalmasabb csatája a győzelemért.
Hamilton először a buszmegálló sikánnál kezdett előzni, de a célegyenes előtt Räikkönen nem hagyott helyet, így az angol levágta a kanyart, a finn elé került, de a célegyenes felénél visszaadta a pozíciót, azonban a hajtűkanyarban újra megelőzte a bajnokot. Az eső ekkora már szakadt, a két párbajozó pedig utolérte a megpördülő Nico Rosberget, aki megzavarta Hamiltont, így finn megint visszavette az első helyet. A csata közben forgalmon keresztülgázolva vívtak test test ellen, de végül Räikkönen a Blanchimont utáni egyenesben megpördült és falnak vágta az autót, kiszállt a játékból, és ezzel a bajnoki küzdelemből is.
Az utolsó két körben estek-keltek a versenyzők, volt azonban, aki nagyot nyert az esőben: Nick Heidfeld a lehető legkorábban esőgumikra váltott, így fél perccel gyorsabb kört autózva tömegével előzte meg a versenytársakat, és egészen a harmadik helyig jött fel.
A futam után jó két órával a versenybírók szabálytalannak ítélték Hamilton sikánlevágását, az angol 25 másodperces időbüntetést kapott, a harmadik helyre esett vissza, így a futam előtt hatpontos lemaradásban lévő Felipe Massa nyert végül, két pontra csökkentve hátrányát.
2008, Brazil Nagydíj
Ahogy a spái verseny, úgy a szezonzáró sem a folyamatos izgalmai miatt volt érdekes, hanem az utolsó néhány kör miatt, amelyek viszont olyan fordulatokat hoztak, amiket egy nagyon merész forgatókönyvíró is csak félve mutatott volna meg a producernek – de ahogy tudjuk, a valóság néha felülmúlj a képzeletet. A futam előtti állás szerint ahhoz, hogy bajnok legyen, Massának győznie kellett úgy, hogy Hamilton nem végez előbb a hatodik helynél, az angolnak ebből következően az ötödik pozíció elégnek látszott. Az időmérőn Massa hozta a kötelezőt és megszerezte a pole-t, míg a mclarenes biztonsági játékot játszva lett negyedik.
Maga a verseny egy kicsit nyögvenyelősen indult, ugyanis a rajt előtt néhány perccel egy zivatar alaposan eláztatta a pályát, ezért halasztottak, amíg mindenki – Kubica kivételével – esőgumira váltott.
A start a főszereplők szempontjából simán zajlott, Massa megtartotta a vezetést, míg Hamilton a negyedik helyen autózott, a búcsúfutamán indul David Coulthardnak azonban szomorúan ért véget az F1-es karrierje, ugyanis a Senna S-ben történt lökdösődés miatt azonnal kiesett.
Massa a kerékcserék után is megtartotta a vezetést és Hamilton is a biztos bajnoki címet jelentő helyen autózott egészen a verseny utolsó szakaszáig, amikor viszont az eső újbóli érkezésével a sportág történetének legizgalmasabb néhány köre bontakozott ki. A vége előtt 7 körrel hullani kezdő csapadék miatt az élmezőny pilótái sorra esőgumikra váltottak, de a Toyotánál úgy döntöttek, hogy kockáztatnak, így Trulli és Timo Glock is száraz gumin maradt kinn – a német pedig ezzel a már korábban is együtt haladó Hamilton és Vettel elé került, a mclarenes így az utolsó győzelmet jelentő pozícióba, az ötödik helyre csúszott vissza.
Vettel azonban nem törődött a bajnoki matematikával, csak üldözte Hamiltont, majd Kubica nehézkesen sikerült lekörözése után meg is előzte, amivel az angol ideiglenesen elbukta a címet. A két körrel később a célvonalon győztesként áthaladó Massa és a teljes Ferrari-garázs már az új bajnokot ünnepelte, de a történetnek még nem volt vége: az egyre jobban szakadó esőben ugyanis a Glock Toyotáján lévő száraz gumik végleg elvesztették a tapadásukat, így a befutóra vezető balos íven előbb Vettel, majd Hamilton is elment a német mellett – a McLaren pilótája az utolsó kanyarban visszavette a végső győzelmet érő ötödik helyet.
Ilyen sosem volt és talán sosem lesz újra, az utolsó öt kör izgalmai nemcsak a kétezres évek, de minden idők egyik legjobb futamává tették a 2008-as szezonzárót.
És Önök szerint melyek voltak a legjobb versenyek? Mi maradt le a listáról?
