A hétvégén zajlik a Forma-1-es évad legcsillogóbb versenye, a Monacói Nagydíj. A mediterrán hercegségben már 1929 óta rendeznek nagydíjakat, és a helyszín a modern F1 hatvanéves történetét is szinte teljesen végigkísérte. A monacói győzelem – amely Graham Hillnek ötször, Ayrton Sennának pedig hatszor sikerült – a pilóták számára egy hazai siker mellett egyértelműen a legkívánatosabb diadal, azonban ezért nagyon is meg kell küzdeni.
Az alapvető kihívás az évek múlásával sem változott: a szűk, falakkal és korlátokkal szegélyezett, csatornalefolyókkal tűzdelt, rossz tapadású utcai pályán – hossza jelenleg 3340 méter – kell kihozni a legtöbbet a Forma-1-es autókból, 78 körön keresztül, hiba nélkül. Az idei évre a pálya egy részét újraaszfaltozták, így az eltérő tapadású szakaszok pluszkihívást jelentenek majd, a kikötőnél és az uszodánál pedig megemelték a kerékvetőket, hogy a lehető legjobban eltántorítsák a versenyzőket a kanyarlevágásoktól.
Idén két tényező nehezítheti tovább az eseményeket. Egyrészt záport, esőt jósolnak mind szombatra, mind vasárnapa, másrészt pedig a 24 autósra bővült mezőny okozhat gondokat. A többieknél jelentősen lassabb hat újonc kapcsán többször felmerült az időmérő első szakaszának megbontása is, de úgy tűnik, ez nem valósul meg, így a versenyzőknek és a csapatoknak meg kell majd birkózniuk az eddig megszokottnál is sűrűbb forgalommal.
„Ez a pálya annyira más, annyira egyedi, hogy a korábban látott teljesítménykülönbségek nem esnek majd akkora súllyal a latba. Lehet, hogy a máshol nem olyan gyors autók is jó eredményt hozhatnak. Monacóra nem lehet jósolni. Sok minden számít, a szerencse is nagyobb szerephez jut, mint máshol, és a versenyzői tudás is hangsúlyosabb, persze most is az autó a csomag legfontosabb része” – mondja Fernando Alonso Monacóról.
Ez történt tavaly
Mivel a péntek Monacóban hagyományosan a betétfutamoké, így a szabadedzések már tegnap lezajlottak. A leggyorsabb mindkét gyakorláson Alonso lett, ami reményt adhat a Ferrarinak arra, hogy 2001 után újabb győzelmet szerezhet. A maranellói csapatot segítheti, hogy erre a hétvégére a Bridgestone ugyanazokat a szuperlágy és közepes keverékeket hozza, amelyekkel a csapat Bahreinben idei egyetlen – kettős – győzelmét szerezte.
Monaco az elmúlt pár évtizedben leginkább a McLaren pályájának számított, azonban csütörtökön a tavalyi és a tavalyelőtti győztest, Jenson Buttont és Lewis Hamiltont versenyeztető csapat nem mutatott sokat.
Míg a wokingiak egyelőre nem villogtak, a Mercedesnek mintha jobban feküdne az a pálya a korábbiaknál, az újra rövidebb tengelytávú, direkt erre a pályára készült felfüggesztésű W01-essel Michael Schumacher és Nico Rosberg is versenyképes volt.
A Red Bull a sebesség szempontjából eddig megfoghatatlan volt, a riválisok talán itt számíthatnak leginkább Vettel és Webber befogására, azonban a szabadedzések nem mondanak egyelőre sokat, a milton keynes-iek hagyományosan nem villognak az első két gyakorláson, aztán szombaton mégis elkalapálják a mezőnyt. A Red Bull eddig ötből ötször nyerte az időmérőt, vajon Monacóban is folytatódik a sorozat?
Bár a Force India autója nem az ilyen pályákon van igazán elemében, mindenképpen érdemes megemlíteni Adrian Sutilt is, aki már-már Monaco-specialistának nevezhető, így egy kis szerencsével akár valami meglepetést is okozhat a német.
Jenson Button 2009-es pole-köre
Nagy kérdés persze, hogy alapvetően nem lesz-e meglepetés, a nagy forgalom és az esetleges eső ugyanis rendesen megkeverheti a rajtrácsot – ha így lesz, és egy-két élmenő a mezőny végéből indul, biztosak lehetünk a fordulatos versenyben.
A jelenlegi mezőnyből öten nyertek már Monacóban: Michael Schumacher négyszer, Fernando Alonso kétszer, Jarno Trulli, Lewis Hamilton és Jenson Button pedig egy-egy alkalommal végzett az első helyen.
Mivel európai versenyről van szó, így a szombati időmérő és a vasárnapi futam is a hagyományos időpontban, délután kettőkor kezdődik majd.