McLaren 1937. augusztus 30-án született Aucklandben. Édesapja szervizállomásán ismerkedett meg a motorok és autók varázslatos világával. Kisgyermekként egy betegség miatt begipszelt lábakkal évekig egy rokkant gyermekek számára fenntartott otthon lakója volt, s úgy tűnt, soha nem fog tudni újra járni. Nem így lett, de bal lába rövidebb maradt, így egész életében bicegett.
Tizenhatodik születésnapjára apjától egy Austin 7-es kocsit kapott, ezzel kezdett versenyezni. Húszévesen, immár gépészmérnök-hallgatóként nyerte első komoly versenyeit, így állami támogatással első új-zélandiként indulhatott a Forma-2-es sorozatban. 1958-ban a Német Nagydíjon, ahol akkor még együtt indulhattak a Forma-1-es és 2-es autók, a tartaléknak nevezett McLaren az abszolút versenyben mindenki elképedésére ötödik helyen végzett.
Az autóversenyzés csúcsát jelentő Forma-1-ben 1959-ben mutatkozott be, s a Cooper-csapat színeiben akkor legfiatalabb versenyzőként, 22 évesen nagydíjat nyert. A következő szezonban már második volt a pontversenyben a csapattárs Jack Brabham mögött, s hamarosan a Cooper új versenyautójának tervezésében is részt vett, kamatoztatva az apai műhelyben szerzett tapasztalatokat.
A Cooper egyre halványabb szereplése miatt Brabham 1962-ben saját csapatott alapított, ezután a lojalitás és a sikervágy között őrlődő McLaren (aki évek óta nem nyert versenyt) maga is az önálló út mellett döntött. A McLaren-csapat első versenyautója az 1966-os Monacói Nagydíjon állt rajthoz, s még ebben az évben megszerezte első világbajnoki pontját, az alapító – a Ford-gyár színeiben – diadalmaskodott a híres Le Mans-i 24 órás versenyen és csapata tarolt az amerikai CanAm bajnokságban is.
A teszteken még ma is felbukkan a hagyományos McLaren-narancs
McLaren két évig egyedül vezette autóját, majd amikor 1968-ban sikerült Ford-motort szereznie, honfitársa, a Brabhamnél világbajnoki címet szerző Denis Hulme is a McLaren-csapathoz csatlakozott. 1968-ban a Belga Nagydíjon Bruce McLaren cégtulajdonos, elnök és igazgató első ízben vezette győzelemre autóját, s miután Hulme is két nagydíjat nyert, a McLaren a konstruktőrök versenyében a második lett.
A következő évben McLaren a pilóták versenyében a harmadik helyen végzett, de álmától, hogy saját autójával szerezzen világbajnoki címet, megfosztotta egy tragikus baleset: 1970. június 2-án egy versenyautó tesztelése közben, 33 éves korában életét vesztette.
Az istálló ügyeit egy ideig özvegye és barátai intézték, a csapat vezetését 1980-ban vette át Ron Dennis. A páratlanul sikeres csapatfőnök tavaly adta át feladatait Martin Whitmarshnak, ő maga a sportautókat gyártó McLaren-gyár egyik vezetőjeként dolgozik tovább. A McLaren, amely elsőként alkalmazta autóin a könnyű és szénszálas karosszériákat, 672 futamon indult, 166 győzelemmel dicsekedhet. 1974 óta nyolcszor nyerte meg a konstruktőrök versenyét (utoljára 1998-ban), pilótái 12-szer lettek világbajnokok, legutóbb 2008-ban Lewis Hamilton.
„Bruce nemcsak képzett és fegyelmezett autóversenyzőként, de ihletett, mégis gyakorlatias mérnökként is nevet szerzett magának, a legnagyobb csapatokkal akarta felvenni a versenyt. Ez a hitvallás ma is él, Ron Dennis is gondosan őrizte, amikor 1980-ban átvette a csapatot. Bruce hozzáállása hat évtizeden keresztül győzelmeket hozott számunkra, a győzelem mindig is a McLaren génjeiben lesz. Megtiszteltetés a McLaren név viselése, világszerte az emberek milliói számára a McLaren egyenlő az autóversenyzéssel, Bruce ennél nagyobb örökséget nem is hagyhatott volna hátra” – mondta az évforduló alkalmából a csapatfőnök, Martin Whitmarsh.
