Sebastian Vettel péntek este óta hivatalosan is világbajnok, ekkora vette át a győzelemért járó trófeát a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) Díjkiosztó Gáláján.
A német versenyző a Red Bull csapatfőnökének, Christian Hornernek társaságában ment föl a színpadra, ahol a győztes autó, az RB6 előtt állva ráztak kezet a FIA elnökével, Jean Todttal.
Rögtön a díjátadó után Vettel az Autosportnak adott interjút, melyben elmesélte, milyen érzés a világbajnoki trófeát a kezében tartani, illetve néhány szóban elemezte a szezont is.
Az utolsó verseny óta eltelt pár hétben az újdonsült világbajnok élete felpörgött. Számtalan média és promóciós megjelenésen vett részt, tesztelt is, ezért egyértelmű, hogy szüksége van egy kis leállásra.
Végre a kezedben a trófea, tehát hivatalosan is világbajnok vagy. Milyen érzés?
„Őszintén szólva, fogalmam sincs, miért nem pityeredtem el. Nem tudom elmondani, mit jelent számomra ez a cím. Valami nagyon különleges. A rajta szereplő neveket látni még felemelőbb. Elképesztő, hogy az én nevem is bele van gravírozva oda, ahová a többi bajnoké. Ott van Michael, Senna, Alan Jones és természetesen Jochen Rindt 1970-ből. Hihetetlen.”
Visszatekintve a szezonra, nincs értelme azon rágódni, hogy mennyire forgandó volt a szerencséd. Hiszen itt ülsz, ami azt bizonyítja, hogy minden megnyert verseny fontos pontokkal segített ahhoz, hogy bajnok legyél.
„Nem csak a győzelmek, hanem minden verseny fontos volt. Vegyük például Silverstone-t. Már az első kör után látszott, hogy elérhetetlen az első hely, de küzdöttem. Minden egyes pont nagyon fontos, még akkor is, ha az adott verseny eredménye kiábrándító is. Év végén azonban másképp értékeled. A régi pontrendszer szerint nem négy, hanem két ponttal nyertem volna. Nem adom a címemet és jövőre megpróbálom megvédeni.”
Sok kötelezettségnek kellett eleget tenned az utolsó verseny óta. Most pihensz egy kicsit?
„Igen, végre megtehetem!”
Fontosnak érzed, hogy kifújhasd Magad?
„Természetesen. Erőt kell gyűjtenem a következő évre. A szezon elején kinyomtattam pár képet erről a serlegről, mert sportolóként előre kell néznem. Nagyon szép ajándék, nagyon különleges, de én mindig a következő lépést várom.”
Az csak a szezon végén derült ki, hogy a Magyar Nagydíjon megpróbáltad egy kis előnyhöz juttatni Markot a verseny újraindításánál, miután a biztonsági autó elhagyta a pályát. Ám hibáztál. Hogy vélekedsz most erről?
„Nos, azt hiszem, megtanultam a leckét. Nagyon csalódott voltam, mert a dolgok nem úgy alakultak, ahogy elterveztem. Eldobtam egy győzelmet…”
Úgy gondolod, hogy az emberek nem értékelték akkoriban, hogy csapatjátékos vagy?
„Vagyok, aki vagyok. Nincs mit hozzátennem. Év közben sem tettem, most sem fogom – nincs itt az ideje. Sokat tanultam ebben a szezonban. Az számít igazán, hogy miután visszértél a szállodába, vagy hazaérkeztél az otthonodba, a tükör előtt állva pontosan tudod, hogy mi történt. Meg kell értened magad, mélyen a szívedben érezned kell, merre haladnak a dolgok.
Ez sokkal fontosabb, mint az, hogy az emberek mit gondolnak. Nem lehet mindenkinek megfelelni. Néha más szemszögből is is láthatod magad, ám csak a saját érdekedben kell cselekedned. De nem akarok beszédet tartani, nem ennek van itt az ideje.”
Idén tapasztaltad, hogy milyen fent és milyen lent. Gondolod, hogy ezzel mindenre felkészültél?
„Igen. De remélem, hogy még sok mindent tapasztalok és tanulok. Jobb versenyző, jobb ember szeretnék lenni. Azt hiszem ez az év kemény lecke volt, de az eredmény megédesíti az egész éves küzdelmet.”