F1 Legendárium: Nelson Piquet

Ha megkérdezik, kik az F1 legsikeresebb versenyzői, kapásból rávágjuk: Fangio, Lauda, Senna, Schumacher. Második körben jó eséllyel Clark, Stewart és Prost neve is előkerül. Nelson Piquet-ről viszont sokan megfeledkeznek, pedig ugyanúgy három világbajnoki címet szerzett, mint Brabham, Stewart, Lauda vagy Senna. Ezt tesszük helyre új sorozatunk első részében.

Kezdjük egy kis csalással! – gondolta magában az ifjú Nelson Souto Maior, amikor 1977 végén Angliába érkezett, hogy megvesse a lábát az ottani Forma-3-as sorozatban. Az egykori brazil egészségügyi miniszter fia nem akarta, hogy odahaza megtudják, kit takar a piros vízcsepp-mintázatú bukósisak, ezért inkább az anyja vezetéknevét, a Piquet-t használta.

Családja különben is teniszezőnek szánta (egyáltalán nem volt tehetségtelen), ezért San Franciscóba küldték, hogy egy elit iskolában sportmenedzsmentre, a fehér sportra és úri modorra tanítsák. De a húszéves Nelsont már ott is csak az autósport és a technika érdekelte; suli és teniszezés helyett egy közeli garázsban töltötte az idejét, ahol motorokat, váltókat bütykölt.

F1 Legendárium: Nelson Piquet 1/12 Fotó megosztása: 2/12 Fotó megosztása: 3/12 Fotó megosztása: 5/12 Fotó megosztása: 6/12 Fotó megosztása: 7/12 Fotó megosztása: 9/12 Fotó megosztása: 10/12 Fotó megosztása: 11/12 Fotó megosztása: Fotó megosztása:

Huszonnégy éves korában elvált első feleségétől (ezt a „bűntényt” később még ötször elkövette), majd brazil Super Vee kategória megnyerése után, családja tiltakozása ellenére megvett egy használt March F3-as kasztnit. Nagy-Britanniába költözött, hogy beteljesítse álmát, és Forma-1-es pilóta legyen. Tudott valamicskét angolul, de olyan erős akcentussal beszélt, hogy azt hitték róla, ausztrál. Amikor aztán 1978-ban megnyerte a brit F3-as bajnokságot, mindenki megtanulta a nevét és azt, hogy Brazíliából jött. „Folyton a szerelőimmel lógtam, mindig bütyköltem valamit a kocsin, az őrületbe kergettem őket! Én találtam fel a gumimelegítő paplanokat is, ami akkor teljesen új dolog volt a Forma-3-ban” – mesélte nemrég egy interjúban.

Angliában akkoriban két Forma-3-as bajnokság volt: a BP által szponzorált nemzetközi sorozat és a Vandervell-féle nemzeti bajnokság. Piquet 1978-ban megnyerte a fősorozatot és második lett Derek Warwick mögött a nemzeti bajnokságban. „Mivel otthon, Rióban nem versenyeztünk esőben, meg kellett tanulnom a vízen versenyezni. De nem jelentett gondot, minden olyan könnyen ment. Volt olyan, hogy zsinórban hét futamot nyertem” – emlékszik vissza Piquet.

Kiváló F3-as bemutatkozása után nem várattak sokáig magukra a Forma-1-es ajánlatok sem. 1978 nyarán az Ensign csapatfőnöke, Mo Nunn hívta, ugyanakkor a privát McLaren M23-asokat futtató Bob Sparshott is udvarolt neki. Az Ensignnal mutatkozott be Hockenheimben, majd a levetett McLarennel folytatta Ausztriában, Hollandiában és Olaszországban. Negyedik F1-es futamát kilencedikként fejezte be, egy körön a győztes Niki Laudával. Bernie Ecclestone ezt látva úgy döntött, felajánl neki egy harmadik kocsit a Kanadai GP-re. A sors furcsasága, hogy a három Brabham-Alfa közül (a másik kettőt Lauda és John Watson vezette) egyedül a brazil ért célba, körhátrányban, a tizenegyedik helyen.
 
Tehetségét látva Ecclestone szerződést ajánlott neki 1979-re, és Nelson a következő hét szezonra a Brabham pilótája maradt. Akkor még nagyon kevesen mondták ki, de Piquet folyamatos erősödése fontos szerepet játszott Niki Lauda döntésében, az első visszavonulásában. Az osztrák legenda ezt a rá jellemző hirtelenséggel, a Kanadai Nagydíj pénteki szabadedzésén jelentett be. Niki azt mondta: „Ez a kocsi reménytelen, a motor egy kalap szart ér”, majd csomagolt és hazament. Piquet a negyedik rajthelyről indult a versenyen, de már harmadik pozíciót őrizte, amíg 11 körrel a cél előtt ki nem állt. Váltóhiba. Ahogy mondani szokták, az írás ott volt a falon, csak el kellett olvasni.

Piquet baráti viszonyt alakított ki a Brabham innovatív főkonstruktőrével, Gordon Murray-vel és a brazil – a fiatal pilóták többségével ellentétben – rengeteget tesztelt. Kitartó munkájának köszönhetően 1980-ban két pole pozíciót és három győzelmet szerzett, második lett a pontversenyben Alan Jones mögött. Piquet és a Brabham tovább erősödött 1981-ben. Öt edzéselsősége és újabb három győzelme révén a brazil végig lőtávolban maradt a tabellát vezető Carlos Reutemann mögött, majd a Las Vegas-i GP-n, a Caesars Palace hotel parkolójában megtartott fináléban az ötödik hely is elég volt neki ahhoz, hogy megelőzze az argentint és megszerezze első világbajnoki címét.

A harmincéves brazil gyorsaságához ekkor már nem férhetett kétség, az állóképességéhez annál inkább. Az 1982-es Brazil Nagydíjon úgy kikészült a nagy melegben (meg a pilóta fejére, nyakára szinte kibírhatatlan oldalerőket kifejtő, „szoknyás” Brabham miatt), hogy a saját közönsége előtt elájult a dobogón! Nelson ráadásul a semmiért hajtott, mert több csapat is megóvta az eredményt (a Brabham rejtett víztartályokat alkalmazott a minimális súly elérése érdekében), ezért diszkvalifikálták. Csalódottságát tetézte, hogy az 1982-es szezont csak tizenegyedikként zárta csapattársa, Riccardo Patrese mögött.

A Brabham 1983-ra – Nelson bevonásával, rengeteg tesztelés után – ütőképessé fejlesztette a BMW turbómotorját, amivel a csapat versenyre kelhetett a Renault és a Ferrari ellen. A Brabham BT52 a szezon első felében még általában hátrányban volt az ellenfeleihez képest, de a megfeszített tempójú fejlesztéseknek köszönhetően Piquet nyerni tudott Monzában és Brands Hatch-ben, majd a kyalami  idényzárón okosan vezetve harmadik lett. Prost és Arnoux kiesése után ez elég volt ahhoz, hogy a brazil megszerezze második világbajnoki koronáját, a Brabham pedig az első turbómotoros vb-címet. A biztosnak hitt vb-győzelmet elbukó Renault azzal vádolta meg Ecclestone-ékat, hogy tiltott adalékanyaggal dúsított benzint használtak, de miután ezt nem tudták bizonyítani, Piquet joggal ünnepelhetett.

A következő két szezonban a sikerek elkerülték a csapatot. Nelson hiába szerzett kilenc pole pozíciót 1984-ben (beállítva ezzel Niki Lauda 1974-es és ’75-ös rekordját), hiába nyert három futamot, a Pirelli gumik versenyben csak ritkán tudtak lépést tartani a Michelin és Goodyear abroncsokon száguldó konkurenciával. Nelson harci kedve is alábbhagyott és már a visszavonulást fontolgatta, amikor Keke Rosberg távozásával, 1985 végén felszabadult egy hely a Williamsnél. „Amíg élek, nem fogom tudni meghálálni Kekének ezt a remek lehetőséget” – jelentette ki tenyerét dörzsölgetve Piquet.

Ekkor a Williams-Honda a mezőny leggyorsabb kocsijának számított, hősünk pedig pontosan tudta, hogyan kell világbajnokságot nyerni. Frank Williams is tisztában volt ezzel, ezért első számú pilótának szerződtette le Piquet-t 1986-ra – papíron. De a valóságban „elfelejtette” értesíteni erről a csapat angol kedvencét, Nigel Mansellt, aki a következő két évben sok borsot tört a brazil orra alá. Az 1986-os Brit Nagydíjon például Piquet tartalékautójával érte utol előzte meg az addig vezető brazilt. Egy évvel később, Silverstone-ban Mansell szintén levadászta a csapattársát, amit a brazil nem nézett jó szemmel.

Piquet megpróbált hatni Frank Williamsre, de csak 1987-re kapott saját versenymérnököt Frank Dernie személyében. Tapasztalatainál fogva Nelson sokat segített a Honda mérnökeinek a motor fejlesztésében, amivel kiérdemelte a japánok elismerését és támogatását. Az ő iránymutatásával fejlesztették ki a Williams számítógép-vezérelt aktív futóművét is, amelynek első éles bevetésén (Monza, 1987) Piquet kapásból nyert. Hiába szerzett Mansell hat győzelmet a szezonban a brazil három elsőségével szemben, Nelson hat második helye révén megőrizte elsőségét a pontversenyben. Amikor a vb-cím után kapaszkodó Mansell csúnya balesetet szenvedett a Japán Nagydíj szabadedzésén, Szuzukában, a taktikusabb Piquet bebiztosította harmadik világbajnoki címét is.

Piquet és Mansell ellenségeskedését azóta is sokat emlegetik F1-es körökben, elrettentésképpen. A legelkeseredettebb időszakban Piquet attól sem riadt vissza, hogy Mansell feleségét ócsárolja. Hősünk ma sem hajlandó felülbírálni akkori nézeteit csapattársával kapcsolatban. „Mansell olyan volt, mint egy elefánt a porcelánboltban, hihetetlenül faragatlan tudott lenni. Nyers voltam vele, de nem érdemelt mást, mert idióta volt. Egy F1-es csapat nem a családod, és ezt megmondtam Frank Williamsnek is. Ha hamarabb ráébresztem erre, talán 1986-ban is mi nyertünk volna.”

Nem maradhatott tovább a Williamsnél, elfogadta hát a Lotus ajánlatát, ahová az 1-es rajtszámot is magával vitte. Két szezont húzott le a lassú leszállóágba került gárdánál. „A Lotus hatalmas pénzt, 18 millió dollárt fizetett, hála a Camelnek. Addig nem kerestem jól, Bernie-nek [Ecclestone] évi 50 ezer dollárért vezettem, de nem érdekelt, mert csak versenyezni akartam. Most viszont ideje volt egyenesbe hozni a számlámat” – mondja Piquet. Ayrton Senna Lotustól való távozása után (akit Piquet, ha nem is utált, de mindent megtett, hogy kibillentse a lelki egyensúlyából; például azt híresztelte róla, hogy meleg) a csapat motivációt vesztett, és talán Nelson győzni akarása is alábbhagyott. Két év alatt csak néhány dobogós helyezésre futotta, győzelemre nem. „A kocsi fájdalmasan lassú volt, de még rosszabb, hogy a vezetőségnek fogalma sem volt, merre tart a csapat” – emlékszik vissza Piquet.

Nelson Piquet újabb – utolsó – felvirágzása a Benettonnál történt. Az 1990-es évad előtt különleges szerződést kötött az új csapatvezetővel, Flavio Briatoréval: nem kapott fix fizetést, viszont minden egyes pont után hatvanezer dollár ütötte a markát. Az eredmény: 44 pont, világbajnoki harmadik hely, két futamgyőzelem és 2,6 millió dollár a brazil bankszámláján. Utolsó szezonjában, 1991-ben már ő is érezte, hogy már nem a régi tűzzel vezet, és miután Michael Schumacher a szezon hajrájában gyorsabbnak bizonyult nála, Nelson a szezon végén csendesen búcsúzott az F1-től. A „kerpeni titán” nyugdíjba küldte, ugyanúgy, ahogy fiatalon Nelson nyugdíjba küldte Niki Laudát.

Egy amerikai IndyCar-csapat még egyszer visszacsábította Piquet-t a versenypályára, de 1992 májusában, az Indianapolis-500 kvalifikációs edzésén a falnak csapódott és ripityára törte mindkét lábát. „Amikor megláttam a szétroncsolódott bokámat, lábszáramat és éreztem a fájdalmat, tudtam: itt a vége. Világ életemben istenhívő ember voltam, de abban a percben csak azért imádkoztam, hogy életben maradjak” – idézi fel fájdalmas búcsúját a brazil bajnok.

Nelson ezek után visszavonult Brasíliába és a telekommunikációs iparág fejlődését meglovagolva üzleti vállalkozásba kezdett. Egy GPS-alapú helymeghatározó rendszert fejlesztett ki, melynek segítségével a brazil és argentin árufuvarozók figyelemmel követhetik teherautóik pozícióját. Az egykori F1-es kiválóság néhány év alatt Dél-Amerika egyik leggazdagabb emberévé nőtte ki magát, annyira, hogy 2004-ben megengedhette magának, hogy saját F3-as csapatot alapítson a brit bajnokságban legidősebb fia, Nelsinho Piquet számára. A „kis Piquet” meg is nyerte a bajnoki címet, majd a GP2-es szereplés után ő is eljutott a Forma-1-be. De az már egy másik Piquet története, teljesen más végkifejlettel.

Rámehet a párkapcsolatod is, ha elhanyagolod ezt

Egyes betegségek nemcsak fizikailag, de lelkileg is…