Emlékezetesre sikeredett a Williams FW33 színezésének grove-i bemutatója. Szándékosan nem új színezést írtam, mert bár a téma ez lett volna, a kocsi (és a prezentációja is) elmaradt a várakozásoktól.
Az F1-rajongók többségével együtt arra számítottam, hogy a szponzorokból lassan kifogyó középcsapat egy jó kis retrós színezéssel dörgöli majd az orrunk alá, hogy honnan jött és merre tart. Kilenc konstruktőr-világbajnoki cím erre kötelez.
Az 1980-as években sikert sikerre halmozó Williams-Hondák sárga-kék-fehér színezését indokolta volna, hogy a csapat újonca, Pastor Maldonado kolumbiai, és az ország zászlajában megtalálhatók ezek a színek. Néhány nappal a bemutató előtt aztán felröppent, hogy a 2011-es színvilág inkább a kilencvenes évek kék-fehér-arany Rothmans Williams Renault-it fogja megidézni, amivel annak idején Ayrton Senna és Nigel Mansell versenyzett, Damon Hill és Jacques Villeneuve pedig világbajnoki címet nyert. Nagy jóindulattal az utóbbiban lehet valami.
Először a bemutató ceremóniát levezénylő moderátor személyén döbbentem meg. Ha már Angliában bemutatóznak, jobb csapatok ilyenkor az ITV kitűnő ex-F1-es kommentátorát, James Allent, vagy a BBC Sport valamelyik tehetséges fiatal riporterét hívják segítségül. A McLaren MP4-26 berlini bemutatóját a német RTL közvetítéseiből ismert Florian König celebrálta.
A két Williams-Renault vezet az 1994-es Spanyol Nagydíjon
Ehelyett egy középkorú úr jelent meg a színpadon, akit a jelen lévő újságírók jelentős része nem ismert, a ceremóniát az interneten keresztül követő F1-rajongók 99 százaléka pedig egy cseppet sem.
Nehezítette az „idegen” dolgát, hogy a mikrofonja többször kihagyott, nem lehetett hallani a kérdéseit. A Williams technikai igazgatója, Sam Michael mondandóját már jól lehetett hallani, érteni viszont kevésbé. Teljesen általános dolgokról beszélt, mondhatni, a szokásos PR-maszlagot nyomatta. Amikor a közönség soraiban ülő újságírók kérdezhettek, hasonlóan semmitmondó válaszokat kaptak a kérdéseikre.
De hátra volt még a feketeleves! Egy díjnyertes főszakács, bizonyos Michael Caines lépett a színpadra, az FW33 mellé, és arról beszélt, milyen fontos, hogy a csapat vendégei jó minőségű, finom ételeket kapjanak, és lehetőleg gyorsan. Hiszen mi más lehetne a közös pont a Forma-1-ben és a szakácsművészetben? Mister Caines bizonyára Nagy-Britannia legeslegjobb séfjei közé tartozik, ami sokat fog dobni a Williams VIP-vendégeinek étvágyán. De vajon tényleg így kell érdekessé tenni egy Forma-1-es versenyautót?
Hiába pásztáztam végig az FW33-as festését, hiába néztem a kocsi formáját, egy dologra nem jöttem rá: miben új ez a színezés? Hogy a Rothmans Williams színeire nem hasonlít, az egyszer biztos. (Persze mindkettőnek kék-fehér az alapszíne, de…) Inkább az elmúlt három év Williamseinek kék-fehérjére emlékeztet, de őszintén szólva, ezért felesleges volt ilyen nagy csinnadrattát csapni.
A Williams bemutatója megosztotta az F1-es közvéleményt is, ami jól lemérhető a Twitter-bejegyzéseken. A technikai jellegű elemzéseiről ismert Craig Scarborough szerint „A kocsi vonalai erősen hasonlítanak az FW16-17-18-as modellekhez, még hasonló színezés nélkül is”. Az FW16-ossal Senna és Hill versenyzett 1994-ben, a 17-essel Hillnek vb-t kellett volna nyernie 1995-ben, amit végül a 18-assal tett meg egy évvel később.
Frank Williams csapat 2001-2003 között bajnokesélyes volt a BMW-vel
Valaki gonoszkodva azt kérdezte: „Ez azt jelenti, hogy az új Williams olyan gyors lesz, mint az FW17 volt?”. Egy Robert Capper nevű F1-rajongó a lényegre tört: „Most akkor meg akarják enni az új kocsit, vagy versenyezni fognak vele?”
A kérdés nagyon is helyénvaló. A Williams utolsó sikerkorszaka 2003-ban ért véget, amikor bikaerős BMW motorokkal, Juan-Pablo Montoya és Ralf Schumacher vezetésével a világbajnoki címekért versenyeztek. Azt mondják, ha egy csapat elveszíti a fókuszt, azzal a saját sírját ássa meg. A Williams egy legendás név, és a Forma-1-nek – mint minden sportágnak – szüksége van a legendáira. Még mielőtt a profizmussal együtt felzabálnák a jövőjüket is…
