Jutta Kleinschmidt neve a száguldó cirkusz rajongóinak is ismerősen csenghet. A férfias arcvonású német hölgy 2001-ben, egy gyári Mitsubishi Pajeróval megnyerte a Dakar-ralit, amit a legkeményebbnek tartanak valamennyi autóverseny közül. Michéle Mouton karnyújtásnyira került a rali-világbajnoki címhez 1982-ben, egy Audi Quattro volánjánál. Danica Patrick néhány éve az Indycar-sorozatban írt történelmet, amikor első nőként megnyert egy futamot, a Motegi 300 mérföldest.
A hölgyek tehát már letették a névjegyüket az autósportban, de a Forma-1-et egyelőre nem sikerült meghódítaniuk. Lássuk, ki az az öt bátor amazon, aki legalább megpróbálta!
Maria Teresa de Filippis
Filippis kisasszony ötször próbálkozott, de csak három futamon rajtolt
Az olasz hölgy nemcsak bátorságával, hanem gyorsaságával is kivívta a férfiak tiszteletét. Azért kezdett el autóversenyezni, mert három bátyja azzal heccelte, hogy el sem mer indulni a család gépkocsijával, nemhogy gyorsan menni. „A nőknek a fodrászszalonban a helyük!” – mondták neki az öregek. De a nápolyi születésű, csinos hölgy nem hagyta magát lebeszélni a szándékáról, és 1958 májusában ott volt a Monacói Nagydíj nevezői között.
Nem sikerült kvalifikálnia magát a versenyre, de ugyanezt elmondhatjuk bizonyos Bernard Charles Ecclestone-ról is, aki ugyanazon a futamon egy Connaughttal próbálkozott bekerülni a tizenhat induló közé, mindhiába. De Filippis gyorsabb köröket futott nála. De Maria Teresa nem adta fel, egy hónappal később Belgiumban próbálkozott, a félelmetes, 14 kilométer hosszú Spa-Francorchamps-i pályán. A 19. rajthelyről indulva befejezte a megerőltető versenyt, kétkörös hátránnyal a győztes Tony Brooks Vanwallja mögött.
A nápolyi amazon összesen öt versenyen próbálkozott az 1950-es évek végén, ebből háromszor bejutott az indulók közé.
Futamrészvételek: 5 (1958-1959)
Nem kvalifikálta magát: 2-szer
Legjobb eredménye: 10. hely, Belga GP, Spa, 1958.
Csapatai: Maserati, Behra-Porsche
Lella Lombardi
Az F1 egyetlen női pontszerzője, Lombardi az 1975-ös Spanyol Nagydíjon
Maria Grazia (barátnőinek csak Lella) Lombardira úgy emlékezhetünk, mint a Forma-1 első női pontszerzőjére. Az olasz hölgy tizenhét nagydíjon vett részt az APG Brabham, a March, a Williams és a RAM Brabham színeiben. Először az 1974-es Brit Nagydíjon próbálkozott, kocsiján a kissé komolytalan 208-as rajtszámmal, ami szponzora, a Luxemburgi Rádió frekvenciájának felelt meg.
Pályafutása legfelemelőbb pillanatát az 1975-ös, félbeszakított Spanyol Nagydíjon élte át, amikor is hatodikként rangsorolták. Mivel azonban a versenyt Rolf Stommelen balesete miatt idő előtt leintették, felezték a pontokat, így Lombardi neve mellé az évad végén 0,5 pont került. Máig ő az egyetlen női pontszerző a száguldó cirkusz történetében. Rákban vesztette életét ötven éves korában, 1992-ben.
Futamrészvételek: 17 (1974-1976)
Nem kvalifikálta magát: 4-szer
Legjobb eredménye: 6. hely, Spanyol GP, Montjuich, 1975.
Csapatai: APG Brabham, Lavazza March, Williams, RAM Brabham
Divina Galica
Divina Mary Galica tehetséges síelő volt, olyannyira, hogy bekerült a brit olimpiai csapatba. Húszéves korában, 1964-ben már részt vett az innsbrucki téli olimpián, majd Grenoble-ban (1968) és Sapporóban (1972) a brit női olimpiai csapat kapitánya lett.
Először egy meghívásos autóversenyen vett részt 1975-ben, ahol a sportág rabul ejtette. A gokartozáson és az F2-n át vezetett az útja a Forma-1-ig, ahol a világbajnoki sorozat mellett rendszeresen indult a nem hivatalos, csak Nagy-Britanniában futó Aurora F1-es sorozatban. Itt bajnoki ezüstéremig jutott.
Első hivatalos F1-es részvételére az 1976-os Brit Nagydíjon került sor, de nem jutott be a huszonhat induló közé a Surtees-Forddal. Ez az esemény két szempontból is mérföldkőnek számít a sportág történetében. Egyrészt, ez volt az első F1-es futam, amelyre két nő is igyekezett kvalifikálni magát (a másik Lella Lombardi volt); másrészt Galica – férfi versenyzőtársai megrökönyödésére – a 13-as rajtszámmal próbálkozott, ami a közhiedelem szerint balszerencsét jelent, ezért addig mellőzték a rajtszámok kiosztásánál. Ezek után mondja valaki, hogy a nők nem boszorkányok…
Galica 1977-ben második lett Tony Trimmer mögött a brit Aurora F1-es szériában, majd a következő évben visszatért a Forma-1-be a Hesketh csapatával. Miután sem Argentin, sem a Brazil Nagydíjon nem került be az indulók közé, Divina visszatért az Aurora-sorozatba. Később kamionversenyző lett, majd az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a híres Skip Barber Autóversenyző Iskola oktatója lett, egészen 2005-ös nyugdíjba vonulásáig.
Futamrészvételek: 3 (1976; 1978)
Nem kvalifikálta magát: 3-szor
Legjobb eredménye: 2. hely a brit F1-es sorozatban
Csapatai: Whiting-Surtees, Hesketh
Desiré Wilson
Desiré Wilson mindig férfias keménységgel küzdött Tyrrelljével
Valamennyi női versenyzőtársa közül a dél-afrikai Desiré Randall (férjezett nevén Wilson) volt a legtehetségesebb. Rövid Forma-1-es pályafutása után versenyzett az amerikai Indycar-sorozatban, majd sportkocsi-versenyeken indult és aratott sikereket.
Első Forma-1-es futama az 1980-as Brit Nagydíj volt Brands Hatch-ben. Noha a mezőny akkori legjobb kocsiját, a Williams FW07-est vezethette (egy privát csapat felkészítésében), nem sikerült kvalifikálnia magát a versenyre.
Amikor a mezőny 1981-ben hazájába, Dél-Afrikába látogatott, Desiré ismét próbálkozott, ezúttal egy Tyrrell-Cosworth volánjánál. Az elismerésre méltó 16. helyre kvalifikálta magát, ám az 53. körben kicsúszott, ezzel kiesett. Pechjére a Dél-Afrikai Nagydíjat utólag törölték az az évi Forma-1-es naptárból.
A brit Aurora-sorozatban kárpótolta magát, amikor is megnyerte a Brands Hatch-i futamot, kiérdemelve, hogy róla nevezzék el az egyik lelátót. Ken Tyrrell meglátta a remek üzleti lehetőséget a rámenős dél-afrikai hölgyben, ezért felajánlotta: ha sikerül százezer dollárt összekalapoznia, ő vezetheti az egyik kék kocsit az 1981-es szezonban. Michele Alboreto azonban sokkal erősebb szponzorokkal állt elő, így végül az olasz ülhetett be a Tyrrellbe.
Desiré eközben a sportkocsi-versenyzésben is szerencsét próbált, nem csekély sikerrel: Alain de Cadenet váltótársaként, egy Lola-Forddal megnyerte a Monzai 1000 km-es, majd a Silverstone-i hatórás viadalt is. Ezután Amerikába ment, 1982-ben részt vett az Indianapolis-500 edzésein, de nem jutott be az induló mezőnybe. Férjhez ment a versenypályákat tervező Alan Wilsonhoz, azóta tanácsadóként segíti a férje munkáját.
Futamrészvételek: 3 (1980-1981)
Nem kvalifikálta magát: 1-szer
Legjobb eredménye: futamgyőzelem a brit F1-es sorozatban
Csapatai: Brands Hatch Racing (Williams), Tyrrell
Giovanna Amati
Az öt női F1-es pilóta közül Amati kisasszony volt az, aki a legkevesebbet tudta hozzátenni a sportág történetéhez. A tehetős római család kislánya semmiben nem szenvedett hiányt – „kár”, hogy a vezetési tehetséget nem lehet pénzért megvenni. Tizenéves korában elrabolták, hogy váltságdíjat zsaroljanak ki dúsgazdag apjától, aki Giovanna versenyzői karrierjét is finanszírozta. Legalábbis eleinte. Később a kisasszony maga kereste meg a betevőre valót, válogatott módszerekkel.
Jellemző, hogy hat Forma-3000-es szezon alatt két hetedik helyre futotta a tehetségéből. Ennek ellenére Amati 1991-ben tesztelhette azt a Benetton-Fordot, amellyel Michael Schumacher bemutatkozott a Belga Nagydíjon. Rossz nyelvek szerint ennek köze lehet ahhoz, hogy akkor éppen Flavio Briatore (a Benetton csapatfőnöke) csapta a szelet a dekoratív Giovannának.
Giovanna rövid Forma-1-es pályafutása 1992-ben, a Brabham csapattal valósult meg. Pénze a szezon első három futamára volt elég, de sem Kyalamiban, sem Mexikóvárosban, sem Interlagosban nem tudta kvalifikálni magát a versenyre. Első F1-es edzésén hatszor pördült meg vagy csúszott le a pályáról, legjobb körideje pedig tíz másodperccel maradt el csapattársa, Eric van de Poele eredményétől. A Brabham nem vállalta tovább az olasz hölgy csetlés-botlását, így a negyedik futamtól kezdve egy tehetségesnek tartott angol, bizonyos Damon Hill vette át a helyét.
Futamrészvételek: 3 (1992)
Nem kvalifikálta magát: 3-szor
Csapata: Brabham
Giovanna Amati óta nem volt újabb hölgy jelentkező a Forma-1-ben. De a Forma-3-ban, a DTM-ben és az amerikai versenyágakban több ígéretes női pilóta is bontogatja szárnyait, arra várva, hogy egy napon borsot törjenek férfi kollégáik orra alá.
