Ugyanúgy csüggtek a kíváncsi tekintetek John Watson kocsiján az 1981-es szezon első edzésén, Long Beach-en, ahogy most pásztázzák a kamerák a Red Bull, a Renault vagy a Ferrari kipufogó-kivezetését. A McLaren Mp4/1 volt ugyanis az első F1-es versenyautó, amelynek burkolata teljes egészében szénszálból készült.

Lesújtó hír lehetett ez az ajkai timföldgyár pocakos igazgatójának, addig ugyanis leginkább alumíniumból és magnéziumból készítették a Forma-1-es kocsikat. Úgy értve, hogyha az F1-es csapatok akkoriban a magyar alumíniumipar termékeit vásárolták volna…

Komolyra fordítva a szót, Watson csak a szezon harmadik futamán, Buenos Airesben élvezhette először a könnyű kasztni előnyeit. A karbonburkolat csupán feleannyit nyomott a mérlegen, mint az alumínium-magnézium ötvözet, szilárdsága viszont duplája volt az acélénak!

Keke Rosberg a szénszálas Williams FW10-ben (1985)
Letisztult, szép kevlárburkot kapott az 1984-es McLaren-Porsche (Lauda)

Letisztult, szép kevlárburkot kapott az 1984-es McLaren-Porsche (Lauda)

Letisztult, szép kevlárburkot kapott az 1984-es McLaren-Porsche (Lauda)


Watson a 11., csapattársa, Andrea de Cesaris a 18. rajthelyet szerezte meg az edzéseken, de a versenyen még nem mentek vele sokra: az olasz kétkörös hátránnyal tizenegyedik lett, míg az északír a kormánymű hibájából kiesett a 37. körben.

Ennél csak jobb idők jöhettek a merészen újító McLarenre – és jöttek is. Watson egy hónap leforgása alatt harmadik lett Spanyolországban, második a Francia Nagydíjon és nyert Silverstone-ban, a McLaren hazai versenyén! Az Mp4/1 gyors fejlődése felnyitotta a többi csapatvezető szemét, a mérnökök is hamar belátták, hogy a könnyű szénszálas kasztnié a jövő.

Hogyan lesz a szénszálból F1-es kasztni?

A kevlár (kompozit) karosszéria úgy készül, hogy az anyagmérnökök keresztbe fűzött szénszálakból álló rétegeket helyeznek egymásra. A szakemberek egymáshoz képest 90 fokkal elfordítják az új rétegeket, így fokozva az anyag szakítószilárdságát. Ezeket azután folyékony, hőre szilárduló ragasztóanyaggal rögzítik, majd a kívánt formára „hajtogatott” elemeket egy hatalmas kemencébe (autoklávba) tolják és 300 Celsius-fokon kiégetik. Így nyeri el végső formáját az F1-es kocsik borítása. Manapság már minden Forma-1-es csapat rendelkezik saját autoklávval, így mindenki maga készítheti el a karosszéria-elemeket.


 

1000 C-fokon égetik össze a szénszálakat a McLaren autokláv kemencéjében

1000 C-fokon égetik össze a szénszálakat a McLaren autokláv kemencéjében

1000 C-fokon égetik össze a szénszálakat a McLaren autokláv keme

A McLaren forradalmi újítása mögött Ron Dennis csapata, a Project Four állt (innen ered a McLarenek típusnevében máig használt 4-es szám), amely a Herculest bízta meg a karbonkasztni kifejlesztésével és legyártásával. Azért őket, mert akkoriban az amerikai vállalat értett legjobban a szénszálas technológiához. Dennisnek elég volt azt tudnia, hogy a Hercules lett a NASA partnere az 1981-ben induló űrsikló-programban.

Hogy a tervezéskor megálmodott adatok véletlenül se vesszenek el, Dennis három hétre Detroitba küldte legjobb mérnökét, John Barnardot. A McLaren főkonstruktőre személyesen felügyelte a kompozit alkatrészek legyártását.

Miután az 1982-es szezonban két halálos (Gilles Villeneuve, Riccardo Paletti) és több súlyos sérüléssel járó baleset is történt a Forma-1-ben (Didier Pironi ripityára törte a lábát Hockenheimben egy Ferrariban), a mérnök kezdték még komolyabban venni a kompozit karosszériákat. Sokat lendített a szénszál elfogadottságán Watson 1981-es monzai balesete: az északír elvesztette uralmát a kocsija fölött a második Lesmo-kanyarban, a korlátnak ütközött, de a kemény becsapódás ellenére haja szála sem görbült!  

Tragikus lehetett volna Heidfeld és Szato ütközése, ha nem védi őket szénszálas kasztni (Ausztria, 2002)

Tragikus lehetett volna Heidfeld és Szato ütközése, ha nem védi őket szénszálas kasztni (Ausztria, 2002)

Tragikus lehetett volna Heidfeld és Szato ütközése, ha nem védi őket szénszálas kasztni (Ausztria, 2002)


A McLaren után 1983-ra a Ferrari, a Renault, a Brabham és a Lotus is elkészült a saját karbonkasztnijával, a nagyobb csapatok közül egyedül a Williams nem tartott lépést a többiekkel. Patrick Head műszaki igazgató csak 1985-ben látta elérkezettnek az időt, hogy szénszálba burkolja pilótáit, Keke Rosberget és Nigel Mansellt.

Egy évvel később már az összes istálló – beleértve a sereghajtó csapatokat is – szénszálas kasztnival jelentkezett, és ez azóta is így van a Forma-1-ben.

Nagyon sok F1-es pilóta adhat hálát Ron Dennisnek a karbontechnológia meghonosításáért. Az erős szálszerkezet megszámlálhatatlanul sokszor védte meg őket komoly sérülésektől.

Ahogy az elemi szén nélkülözhetetlen az élet körforgásában, úgy vált megkerülhetetlenné a szénszál is a versenyautók építése terén.