Ayrton Senna három nappal 31. születésnapja után remek ajándékkal lepte meg magát: annyi sikertelen próbálkozás után végre megnyerte a hazai futamot, a Brazil Nagydíjat.

Senna a végletekig kimerült; mellette a 2. helyezett Patrese (Williams) és csapattársa, Berger

Senna a végletekig kimerült; mellette a 2. helyezett Patrese (Williams) és csapattársa, Berger

Senna világbajnoki címvédőként, mégis pesszimistán kezdte az 1991-es szezont, a Honda új V12-es motorja ugyanis messze nem volt olyan jól vezethető, mint tízhengeres elődje. A brazil ennek ellenére megnyerte az idénynyitót Phoenixben, de hazai versenyére borúlátó hangulatban készült.

Addig hétszer próbálkozott nyerni saját közönsége előtt, de egy második és egy harmadik helynél többre nem futotta neki Brazíliában. 1988-ban ráadásul meg kellett élnie azt a szégyent, hogy kizárták, mert túl későn ült át a tartalékautóba a rajt előtt.

Sikerült olyan jól eltalálni a McLaren-Honda beállítását, hogy Senna megszerezte az első rajtkockát, négytizeddel megelőzve Riccardo Patresét az aktív futómű miatt egyre erősebb Williams-Renault-ban. A verseny első szakaszában úgy tűnt, Senna könnyedén szerzi meg a győzelmet, féltávnál már 40 másodperccel vezetett a két Williams-pilóta, Patrese és Nigel Mansell előtt. Ekkor azonban elkezdett rakoncátlankodni a McLaren váltója.

Előbb a harmadik fokozat tűnt el a kulisszák között, ami nem sokkal később „visszajött”, majd a negyedik sebességet nem lehetett kapcsolni. Ahogy teltek a körök, egyre több gond akadt a váltóval, az ötödik és hatodik fokozat is ki-kihagyott, a negyedik pedig teljesen eltűnt. Senna válla közben zsibbadni kezdett, a biztonsági övét ugyanis túlhúzták a rajtrácson, ezért nem kapott elég vért a bal karja. Patrese közben vészesen megközelítette, az utolsó tíz fordulóban 37 másodpercet hozott a brazilon!

Másfél kör volt hátra, amikor mindennek a tetejébe rákezdett esni, a csúszós interlagosi pálya pedig elkezdte szedni áldozatait. Senna az utolsó kör kezdetén felváltott hatodikba, és úgy döntött, nem is nyúl többet a váltóhoz, nehogy még nagyobb baj legyen. A legnagyobb versenyzőkre jellemző módon, a kuplunggal ügyeskedve igyekezett célba menteni szűkös előnyét. Szerencséjére ekkor már Patrese kocsijában sem működött rendesen a váltó, az olasz is visszavett a tempóból, így a helyi menő végül 2,991 szekundummal nyert.

Senna öröme és szenvedése az 1991-es Brazil Nagydíj után

Senna annyira örült első hazai diadalának, hogy önkívületben rikoltozni kezdett, ami a motor hangját túlharsogva beszűrődött a sisakmikrofonjába is. Elragadták az érzelmek, és öklét rázva, az ég felé mutogatva, Istennek hálát adva csordogált vissza a célegyenesbe. Megállt a pálya közepén, hogy felvegyen egy brazil zászlót, de nem tudta újraindítani a kocsit, ezért be kellett vontatni a bokszba. Percek teltek el, mire Sid Watkins professzor és az orvosok ki tudták szedni a kocsiból az erejével teljesen elkészült, vállát, nyakát fájlaló brazilt.

„Teljesen kihajtottam magam, jártányi erőm alig maradt. Szellemileg is nagyon megerőltető volt a verseny, roppantul fáj a nyakam, a hátam, mindkét karom. Úgy érzem, Isten mellettem állt, neki köszönhetem a sikeremet. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült örömöt szereznem a honfitársaimnak!” – nyilatkozta Senna, aki a dobogón alig bírta a magasba emelni a győzelmi trófeát.

Népünnepély Interlagosban – Senna nehéz percei a dobogón

A százezres brazil közönség még percekig énekelte, skandálta: „Ayrton Senna, Ayrton Senna, olé, olé, olé!” Saját elmondása szerint ez volt a legnehezebb, egyben legnagyszerűbb győzelme a pályafutása során.

A Brazil Nagydíj végeredménye (1991. március 24.)
71 kör = 307,075 km

1. Ayrton Senna (BRA) McLaren-Honda    1:38:28,128 óra
2. Riccardo Patrese (ITA) Williams-Renault + 2,991 mp. h.
3. Gerhard Berger (AUT) McLaren-Honda  + 5,416″
4. Alain Prost (FRA) Ferrari                     + 19,369″
5. Nelson Piquet (BRA) Benetton-Ford     + 21,960″
6. Jean Alesi (FRA) Ferrari                     + 23,641″