A Forma-1 mindenek előtt a sebességről szól, és ebben a vonatkozásban az időmérő edzéseken lehet igazán villogni. Rubens Barrichellót sokan öregnek tartják (bizonyára a brazil 308 nagydíjas rekordrészvétele alapján), pedig a 39 éves Sao Pauló-i veterán az egyetlen, aki 260 km/óra fölötti átlagsebességet ért el F1-es autóval.
Barrichello 260,395 km/órás átlaggal szerezte meg a pole pozíciót a 2004-es Olasz Nagydíjon, egy Ferrarival. Korábban Keke Rosberg 1985-ös silverstone-i pole-köre számított rekordnak (259,005 km/h), amit Juan-Pablo Montoya csak 2002-ben tudott túlszárnyalni Monzában, egy 920 lóerős Williams-BMW-vel (259,828 km/h).
A leggyorsabb futamgyőzelem Michael Schumacher nevéhez fűződik, aki 2003-ban 1 óra 14 perc 19,838 másodperc alatt teljesítette az 53 körös (306,720 kilométer) Olasz Nagydíjat. Ez elképesztő, 247,585 km/órás átlagsebességet jelent.
A végsebesség nem igazán befolyásolja egy-egy kör végeredményét, de ez a rekordok esetében megkerülhetetlen. Hivatalos F1-es eseményen Marc Gené a csúcstartó, a Williams-BMW spanyolja 369,4 km/órával repesztett a célegyenesben a 2003-as Olasz Nagydíj időmérő edzésén. Nem hivatalosan Juan-Pablo Montoya a sebességi rekorder: a McLaren-Mercedes kolumbiai pilótájának 372,6 km/órát mértek egy monzai teszten, 2005-ben. De még ez sem a maximum!
A BAR-Honda tesztpilótája, Alan van der Merwe 415 km/órás álomsebességet ért el egy speciálisan átalakított F1-es versenyautóval a bonneville-i sósivatagban. A Honda első F1-es sebességi rekordkísérletét a felázott talaj miatt el kellett halasztani, de 2006 júniusában sikerült célt érni, a három futás átlaga 400 km/óra fölött volt.
Bonneville 400: a BAR-Honda F1-es sebességi rekordkísérlete
De a száguldó cirkuszban nemcsak a sebesség, hanem a megbízhatóság is számít. Nick Heidfeld megszakítás nélkül 33-szor látta meg a kockás zászlót a 2007-es Kínai és a 2009-es Olasz Nagydíj között. Érdekes, hogy a folyamatos célba éréseket tekintve két másik német, Nico Rosberg (27) és Michael Schumacher (24) foglalja el a képzeletbeli dobogó alsó fokait. A valódi dobogóra megszakítás nélkül a legtöbbször Michael Schumacher állhatott fel, a 2001-es Amerikai és a 2002-es Japán Nagydíj között 19 alkalommal.
A Forma-1-es autók megbízhatósága 2011-ben érte el a csúcspontját: a Kínai Nagydíjon a huszonnégy indulóból 23, a Török Nagydíjon huszonháromból 22 autó célba ért, mindössze egy kieső volt. A 2005-ös Olasz Nagydíjon mind a húsz elrajtolt autó befejezte a futamot, hasonlóan az 1961-es Holland Nagydíjhoz, ahol mind a tizenöt induló célba ért. A 2005-ös Amerikai Nagydíj statisztikája is hibátlan, de miután a Michelin gumibotránya miatt ott csupán hat kocsi tudott elrajtolni, ez nem számít teljes értékű versenynek.
A legtöbb kiesőt az 1993-as idénynyitó futamon, Dél-Afrikában regisztrálták. Huszonhat indulóból 21-nek nem sikerült teljesíteni a távot; a hatodik helyezett Gerhard Berger Ferrariját három kör hátránnyal rangsorolták, pontszerzőként. A legkevesebb célba érőt az 1966-os és az 1996-os Monacói Nagydíjon regisztrálták, mindössze négy autó haladt át a célvonalon.
Ha már a körhátrányoknál tartunk, a legfölényesebb győzelmet Damon Hill aratta 1995-ben, Ausztráliában, ahol két teljes kört vert a második helyezett Olivier Panisra. Hasonlóan fölényes volt Jackie Stewart diadala 1969-ben a Nürburgringen. A Tyrrell-Matra istálló skót kiválósága ugyan nem körözte le az ellenfeleit, de több mint 4 percet adott üldözőinek a nyirkos, ködös időben, ami egy hagyományos versenypályán (nem a 22,8 kilométer hosszú Nordschleifén) simán felért volna két kör előnnyel.
Minden idők legforróbb versenye az 1955-ös Argentin Nagydíj volt. Buenos Airesben 44 Celsius-fokot mértek árnyékban a verseny idején, ami a pilótaülésben legalább 60 fokot jelentett! Nem véletlen, hogy csak a harcedzett argentin menők, a győztes Juan-Manuel Fangio, valamint az ötödik helyezett Robert Mieres bírta végig pilótacsere nélkül a 96 körös, 375 kilométeres tortúrát. A leghidegebbet viszont Montrealban mérték, 1978 októberében, a Kanadai Nagydíjon alig 2 fokot mutattak a hőmérők, amikor Gilles Villeneuve megszerezte első diadalát a Ferrarival.
Talán meglepő, de egy szezonban nem Michael Schumacher töltötte a legtöbb időt vezető helyen. Ez a dicsőség Nigel Mansellé, aki a Williams-Renault dominanciájának csúcsán, 1992-ben összesen 694-szer szelte át a rajt/célvonalat vezető helyen. Schuminak ez 2002-ben „csak” 683-szor sikerült.
A legtöbb előzési manővert és kerékcserét is a 2011-es Török Nagydíjon láthattuk. A hivatalos statisztika szerint 82 helycsere történt a futamon, de vannak, akik szerint 126 előzési manővert láthattunk. (Az eltérés abból adódik, hogy a pozíciócseréket a hivatalos források csak a körök végén, a célegyenesben regisztrálják, a pálya más részein végbement helycserék nem számítanak.) A kerékcserék száma is 82 volt, ami azt jelenti, hogy egy versenyzőre átlagban 3,5 bokszkiállás jutott.
A legtöbb győzelmet ugyanazon a pályán Michael Schumacher szerezte, a német 1994 és 2006 között nyolc alkalommal nyert Magny-Cours-ban. Schuminak azonban osztoznia kell a megszakítás nélküli futamgyőzelmek rekordján Alberto Ascarival, aki 1952/53-ban hét egymást követő futamot nyert meg, akárcsak Michael 2004-ben.
Minden idők legfiatalabb F1-es futamrésztvevőjének Jaime Alguersuari számít. A Toro Rosso katalán reménysége 19 éves és 125 napos korában kapott lehetőséget a 2009-es Magyar Nagydíjon. A többi ifjúkori rekord a világbajnok, Sebastian Vettel nevéhez fűződik. A heppenheimi tehetséget 2006 nyarán két hét választotta el a 20. születésnapjától, amikor a BMW Sauber őt nevezte be az amerikai futamra, a sérült Robert Kubica helyére.
Vettel 20 éves és 89 napos volt, amikor néhány körig vezette a 2007-es Japán Nagydíjat a Toro Rossóval. Huszonegy éves és 73 napos korában megszerezte az edzéselsőséget Monzában, majd rá egy napra megnyerte a versenyt is, ezzel Sebastian minden idők legfiatalabb futamgyőztese lett. Tavaly pedig, 23 évesen, minden idők legfiatalabb világbajnoka.
A Forma-1 legidősebb résztvevője Louis Chiron volt, aki 55 éves, 292 napos korában indult az 1955-ös Monacói Nagydíjon. A legöregebb futamgyőztesnek Luigi Fagioli számít, aki 1951-ben 53 évesen és 22 naposan nyerte meg a Francia Nagydíjat egy Alfa Romeóval. De Giuseppe Farina, Juan-Manuel Fangio, Piero Taruffi, Maurice Trintignant, Jack Brabham és Nigel Mansell is nyert még futamot a negyvenes éveiben.
A 42 esztendős Michael Schumachernek tehát minden esélye megvan arra, hogy a neve felkerüljön egy újabb rekordlistára.