A Forma-1-es autók kormánya már régóta sokkal több egy, az autó irányítására szolgáló eszköznél. Digitális kijelzőként, sebességváltóként és kuplungkapcsolóként is működik. Nico Rosberg és Michael Schumacher Mercedesének kormányán 32 kapcsoló és tekerőgomb található. A 2011-es technikai újításoknak köszönhetően a fékenergia-visszavezető KERS-rendszer is onnan működtethető.
Rosberg és Schumacher dolga annyiban másabb, mint a Red Bull, a McLaren vagy a Ferrari versenyzőié, hogy ők lábbal kezelik a hátsó szárny állítására szolgáló szerkezetet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Ezüstnyíl-pilótáknak könnyebb dolguk lenne, hiszen a DRS-pedált ugyanúgy működtetniük kell, amikor pályán vannak.
Monte-Carlóban a kormány csak a kör 10 százalékában áll egyenesen, ez azt jelenti, hogy a pilótáknak folyamatosan kanyarodniuk, korrigálniuk, dolgozniuk kell. A Grand Hotel hajtűkanyarban – az egész F1-es cirkusz leglassabb kanyarjában – több mint 180 fokban kell visszatekerni a kormányt, amihez speciális, csak itt használatos első futómű és kormányáttétel szükséges. A monacói F1-es pálya 18 kanyarból áll, de a versenyzőknek körönként 130-szor kell jelentősen elmozdítaniuk az irányítószervet, ami nagy fizikai igénybevételt jelent.
A kormányon találhatók a váltókarok is: a jobb oldalival felfelé, a bal oldalival lefelé lehet kapcsolni. A jobb oldali váltókar mögött található egy másik ún. paddle-shift, a kuplung kioldókarja, amit csak a rajtnál, illetve a kerékcseréket követően, újrainduláskor szoktak használni az F1-esek.
Monacóban egy körön átlagosan 55-ször kell sebességet váltani – ez a 78 körös Monacói Nagydíj alatt több mint 4300 váltást jelent. Nem csoda, hogy régebben (a kormányváltók feltalálása előtt) vízhólyagos, véraláfutásos kézzel szálltak ki autójukból a versenyzők. A váltókarok után a DRS aktiváló gombja a leggyakrabban használt kezelőszerv a kormányon, de a KERS töltését és differenciálmű tekerőgombját is gyakran állítgatják a pilóták.
Tavaly az időmérő edzésen a versenyzőknek körülbelül 50 dologra kellett figyelniük, állítaniuk a kormányon. Ez a szám 2011-ben várhatóan 20 jeladással bővül, hiszen mostantól a KERS-t, illetve a hátsó szárnylapot is állítgatnia kell annak, aki igazán gyors akar lenni.
Graham Hill Lotusának kormánya és puritán műszerfala Monacóban, 1968-ban. Jobbra a szekvenciális váltókar (katt a nagyobb képért!)
Ez mintegy 40 százalékkal megnöveli a pilótára eső terhelést, ezzel együtt a hibázás lehetőségét is. Ha a sofőr kerékcserére készül, vagy onnan visszaáll, további tíz funkciót kell kontrollálnia, a benzin-levegő keveréktől a differenciál-beállításokon és a bokszutcai sebességkorlátozón át és a csapatrádió gombjáig.
Ezek után mondja valaki, hogy könnyű Forma-1-es kocsit vezetni!
A pilótákra eső fokozott terhelés ellenére az edzéskörök átlagsebessége folyamatosan növekszik Monte-Carlóban. Míg az 1980-as edzéselső, Didier Pironi átlaga 140,582 km/óra volt, Ayrton Senna 147,340 km/órás kört futott 1990-ben. Tíz évvel később, 2000-ben Michael Schumachernek 152,651 km/órát regisztráltak, 2010-ben pedig Mark Webber 162,869 km/órás átlagsebességgel szerezte meg a pole pozíciót a Hercegségben.
