Sebastian Vettel most először szerezte meg az első rajtkockát, és először nyert Monte-Carlóban. A Red Bull Racing németje eddig hat futamból ötöt behúzott (Kínában Lewis Hamilton győzött), jelenleg 58 pont előnnyel vezeti a bajnokságot a McLaren angolja előtt (rá később még visszatérünk). Minden jel arra mutat, hogy valami rendkívüli pechsorozatnak kellene történnie ahhoz, hogy Sebastian és a Red Bull ne duplázzon 2011-ben.
Hasonlóan ragyogó szezonkezdésre legutóbb Michael Schumacher volt képes 2004-ben, amikor az első hat versenyből szintén ötöt nyert meg a Ferrarival. Akkor éppen itt, Monte-Carlóban tört meg a Ferrari egyeduralma, Jarno Trulli és a Renault révén. Annak idején Schumachernek is voltak nehézségei, egy-egy elrontott bokszkiállást, hibás stratégiai döntés be-becsúszott, de az ereje teljében levő német pilóta mindig tudta kompenzálni a csapata, netán az autója gyengéit.
Ugyanezt műveli most Sebastian Vettel. „Majdnem hatvan kört tettem meg a lágy gumikon, ami a szimulációink szerint nem volt lehetséges” – mondta vigyorogva a verseny után. És ez a legelgondolkodtatóbb Vettel nagy menetelésében: hogy mindig tud mosolyogni, félre tudja tenni a szenvedést, a nehézségeket. Ahogy egy világbajnoknak illik.
Pedig Monacóban is voltak, akik a babérjaira törtek. Jenson Button a világbajnok kerékcseréje után vezetett, a szuperlágy gumikon ő volt a leggyorsabb a pályán. De a vesztére a McLaren három kerékcserét tervezett be, és amikor Hamilton-Massa baleset után, a Ferrari falnak csapódása miatt először jött be a safety car, még nem használta a lágy keveréket, ami a szabályok szerint kötelező. Jenson a hajrában hiába volt gyorsabb, mint Vettel, vagy az őt üldöző Fernando Alonso, a balul sikerült időzítéssel (közvetlenül a safety car előtt rakatta fel a második garnitúra szuperlágy abroncsot) nem tudott mit kezdeni.
Alonso már szombaton, az időmérő után úgy nyilatkozott, hogy a Ferrarinak stratégiában kell az ellenfelei fölébe kerekednie, és ki kell használni minden kínálkozó, váratlan lehetőséget. Az első safety cart meg is ragadták az olaszok, remek ütemben hívták ki Alonsót a második cseréjére. Fernando lágy gumijai sokkal frissebbek voltak, mint Vettel kerekei, ezért egykettőre utolérte a németet, néhányszor meg is próbált beszúrni mellé a Ste Dévote-nál, meg a sikánoknál. Vettel agyonhasznált gumijain lelassult, így érhette utol a végére Alonso és Button is, de a köridői meglepetésre még mindig elég jók voltak ahhoz, hogy stabilan tudja tartani az RB7-est.
Amikor hét körrel a vége előtt Vitalij Petrov (meg a korábban defektet kapó Adrian Sutil, meg az éppen arra járó Jaime Alguersuari) bajba került az uszodai sikánnál, és meglátta a piros zászlót, Vettel fellélegzett. Amíg ugyanis a versenyben lévő autók felsorakoztak a célegyenesben, engedélyezték a kerékcserét, és az ekkor felszerelt friss gumikon nem volt kérdéses, hogy kihúzza a célig. A leintéskor mindössze 2,3 másodperc választotta el az első három helyezettet egymástól. Ha nincs kerékcsere a végén, ki tudja, hogy alakult volna Vettel sorsa a hideg, használt gumikon – de ezt már sosem tudjuk meg. A lényeg, hogy Vettel most egy nagyon nehéz versenyt is behúzott, amelyen improvizálni kellett (neki is, a Red Bullnak is, hogy kitartanak az egy csere mellett). Pont úgy, ahogy a világbajnokok szokták, ahogy illik.
Lewis Hamilton viszont nagyon nem viselkedett úgy Monacóban, ahogy egy világbajnoknak illik. Az angol mizériája még szombaton, a kvalifikáción kezdődött, amikor – az első és a második etap megnyerése után – a Q3-ban beütött a krach. Szó szerint, Sergio Perez ugyanis jó 240 km/órás tempóval, 60 G-s nehézségi lassulással vágódott neki az első sikán gumibáláinak a Sauberral. Nem volt elég, hogy Hamiltonnak ekkor csak egy jegyzett köre volt a Q3-ban, a piros zászló feloldása után pedig már nem tudott eleget javítani rajta, de azt is törölték, mert levágta az uszodai sikán kijáratát. Hamilton azt mondta, Felipe Massa akadályozta a Ferrarival. Lewis, aki minden adódó alkalommal elmondja, hogy imádja Monacót, szeretett volna a pole pozícióból indulni (a sebessége meg is volt hozzá, még Alonso szerint is), ehhez képest csak a kilencedik rajthely jutott neki. Mérgében a csapatát hibáztatta, amiért nem küldték ki korábban gyorskörre (Jenson Button, aki Ron Dennis atyai segítsége nélkül küzdötte fel magát az F1-be, sohasem tenne ilyet), idén már nem először.
Mindez kellően felpaprikázta Hamiltont a versenyre. Az sem segített a lelki egyensúlya helyrebillentésén, hogy Michael Schumacher az első körben meglepte a Loews-hajtűben, csak tíz körrel később tudta visszaszerezni az elvesztett pozícióját. A McLaren sokáig kint hagyta, hátha le tud dolgozni még egy-két helyet, majd a 23. körben kihívta cserére – csakhogy a szerelők még nem álltak készen a gumikkal! Lewis ettől végképp bepipult, és miután négy körön keresztül hiába igyekezett megelőzni Massát a Ferrarival, a 34. körben a Loewsben mindent egy lapra feltéve támadott, aminek elkerülhetetlenül ütközés lett a vége. Hamilton Massát hibáztatta, a brazil szerint meg ott, úgy, a szegélykövön átrongyolva nem lehet előzni.
Hamilton bokszutcán áthajtásos büntetést kapott, de ezzel még nem volt vége: a piros zászlót követő a restart után az élete formájában versenyző Pastor Maldonado hatodik helyét pécézte ki magának, de a Ste. Dévote-nál nekiment a Williamsnek. Hamilton szerint a venezuelai „legalább egy kocsihosszal korábban fordult rá a kanyarra, nehogy előzni tudjak”, Maldonado viszont úgy érezte, Hamilton nem is volt előzési távolságban, nem látta a tükörben, amikor belekezdett a manőverbe. Az újabb áthajtásos büntetést a McLaren-pilóta már nem töltötte le, inkább bevállalta a 20 mp-es időbüntetést, ez ugyanis számára nem változtatott a végeredményen.
Ekkor jött a hab a tortán (a történtek ismeretében a „feketelevest” nem merem leírni): Hamilton beszólt a versenybíráknak, akiknek soraiban a Toyota egykori F1-es pilótája, a kétszeres Le Mans-i győztes Allan McNish is ott volt! „Az elmúlt hat futamon ötször idéztek be meghallgatásra a stewardok. Fogalmam sincs, miért velem szórakoznak. Talán azért, mert ‘feka vagyok’, ahogy Ali G mondta.”
Hamilton viccnek szánta ezt az idézetet, de egyáltalán nem volt vicces. E sorok írója zaklatott telefonokat kapott 2007-ben, amikor teljes jó szándéka mellett azt írta az egyik hazai autós magazin F1-es előzetesében, hogy „Lewis Hamilton a Forma-1 történetének első színes bőrű pilótája”. Az egykori F1-es pilóta és tévékommentátor, Mark Blundell vasárnap este azt írta a Twitteren: „Sohasem gondoltam volna, hogy Lewis valaha kijátssza a rasszista kártyát”, ami sokat elárul a helyzet komolyságáról.
Hamilton azt mondja, azóta tisztázta a versenybírákkal, hogy csak viccelt, és hogy szent a béke az FIA-stewardokkal. De a háromszoros világbajnok, Jackie Stewart szerint egy ilyen komoly ügyet nem lehet ennyivel a szőnyeg alá söpörni.
„Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, versenyzőként önmagadat kell helyzetbe hoznod. De sohasem szabad olyan helyzetbe kerülni, amikor egy másik pilótának vissza kell vágnia, olyan módon, ami negatív lehet rád nézve, vagy amit a stewardok negatívként értékelhetnek. Lewisnak azt is el kell tudni fogadnia, hogy vannak helyzetek, amikor a kívülállók jobban meg tudják ítélni, mi is történt egy balesetnél.”
Bizony, Lewis, ideje lesz kiereszteni a gőzt és a tükörbe nézni. A világbajnokságnak szüksége van egy erős McLaren-Mercedesre és egy higgadt, gyors Lewis Hamiltonra, hogy Vettel és a Red Bull ne ünnepelhessen idő előtt. Arra a Hamiltonra, akinek nem a szája, hanem a keze, lába jár gyorsabban, mint ahogy sokan gondolkodnak.
