Juan Manuel Fangio öt világbajnoki címe mellett majdnem minden második versenyét megnyerte Forma-1-es pályafutása alatt, az 1950-es években. Nem véletlenül érdemelte ki a Maestro (Mester) becenevet. Argentin honfitársa és barátját, a Ferrari legelső nagydíjgyőzelmét megszerző José Froilán Gonzálezt kollégái csak a „Pampák Bikájaként” emlegették, köpcös termete miatt.
Sok világklasszis F1-es pilótának nem volt beceneve. Jim Clarkot, Jackie Stewartot, Emerson Fittipaldit, Ayrton Sennát mindig, mindenki csak a keresztnevén szólította. Ez Clark esetében néha Jimmyre, Fittipaldinál meg Emmóra változott, de a brazilt csak másodkarrierje idején, az USA-ban kezdték így szólítani.
A hetvenes évek közepén Niki Lauda és James Hunt csatái jelentették az izgalmakat az F1-ben, ők a közönséget is rendszerint két táborra osztották. Az 1976-os világbajnokra már az F1-be kerülése előtt ráragadt a „Hunt the Shunt” (Autótörő Hunt) gúnynév, mert a Forma-3-ban rengeteg versenygépet tört ripityára. Laudát a nürburgringi megégése után kezdték el Patkánynak nevezni, elálló első fogai és cikkcakkos fülei miatt.
Jellemző az osztrák üzleti érzékére, hogy nem sértődött meg a csúfnevén, inkább elkezdte tudatosan használni. Légitársasága, a Lauda Air levédette „Niki the Rat” (Niki, a patkány) figuráját, és kedves plüsspatkányokat adott a velük repülő családok gyerekeinek – nem mindig ingyen.
Szintén az 1970-es években versenyzett az olasz autósport egyik legérdekesebb figurája, Vittorio Brambilla. A „Monzai Gorilla” nyert egy F1-es futamot (az 1975-ös Osztrák Nagydíjat), de Olaszországban se vége, se hossza a vele, illetve öccsével, Tinóval kapcsolatos, ügyetlen történeteknek.
Alain Prost nemcsak versenyzőként, hanem becenevét tekintve is komoly átalakuláson ment keresztül. Még 1984-ben is Tadpole-nak (Kisbéka) csúfolták a McLaren szerelői, öt évvel később viszont már az egész depó úgy emlegette: a Professzor.
Amikor Alain 1990-ben a Ferrarihoz érkezett, meglepődve látta, hogy a tifosók nem őt, hanem a mindig bevállalósan vezető csapattársát, Nigel Mansellt istenítik. Az olaszok csak Il Leoneként (az Oroszlán) emlegették Nigelt, aki küzdeni tudásával nagyon sokszor rászolgált erre a névre.
Minden F1-rajongó tudja, hogy ha valaki Schumit mond, Michael Schumacherre gondol. De ennek a becenévnek is kialakult egy kevésbé kedves formája, a „Schummel Schumi” (Sumák Schumi), amelyet a Bild újságírói aggattak rá a botrányoktól hangos első világbajnoki évadjában, 1994-ben. Ez a gúnynév 1997-ben is előkerült, amikor a kerpeni az utolsó versenyen megpróbálta kitenni a pályáról akkori riválisát, Jacques Villeneuve-öt.
A mostani mezőnyben is vannak pilóták, akiket rajongóik (vagy inkább az ellendrukkerek) gúnynevükön emlegetnek. Fernando Alonso érdekes arcformája miatt érdemelte ki a Teflonso nevet; Felipe Massát magyar rajongói „Fülöpkének” nevezik, Jarno Trulliról pedig egy bokszutcai áruszállításra használt kisszekeret neveztek el Jarno Trolley-nak (troli) a Jordan szerelői, amit egy matricával is megerősítettek.
A legviccesebb becenévvel azonban nem ők, hanem Nico Rosberg büszkélkedhet. A mindig jólfésült, szöszi Mercedes-pilótát a háta mögött csak Britney-nek csúfolják, a hasonlóan szöszi énekesnőre utalva.
