A ferrarisok Mekkája, Maranello valójában egész kicsi és semmi műemléke nincsen, csupán a Ferrari gyárépülete és a Museo Ferrari vonzza ide a turistákat. Amint beértük a városkába, több Ferrari is elsuhan mellettünk – a tesztvezetésre jelentkezett utasaikat vitték körbe, majd ki az autópályára. Még a körforgalmat is egy F430-as orr díszíti, és akármerre nézünk, Ferrari modellüzletek és ajándékboltok piroslanak.
A Museo Ferrari parkolójába érve rögtön szemet szúr az épület modern stílusa és a szépsége. A hatalmas fekete ágaskodó ló már messziről jelezte, hogy merre van a bejárat. A kapu túlsó oldalára jutva egy ajándékboltban találjuk magunkat, ahol a ceruzától kezdve a cipőig mindent árultak.
A múzeum ajtaját magunk mögött hagyva nekilátunk a kiállítás felfedezésének. A „Piano Terra”-n, vagyis a földszinten a „Sala delle Competizioni”, a versenyautók terme fogad. Az első kiállított darab egy 1951-es versenyautó, a Ferrari 166 F2. De találunk többek között 1984-ből egy F1-84-et, egy 1947-es 125 S-et (amivel a csapat az első győzelmét aratta a római nagydíjon), egy 1989-es F1-89-et, egy 1951-es 195 Intert, egy 1958-as 250 GT-t, valamint kiállították azokat a Potenza RE050 Scuderia abroncsokat, amiket Michael Schumacher autója viselt akkor, amikor 2003-ban megnyerte a világbajnokságot a Japán nagydíjon.
Egy kicsivel arrébb egy üvegszekrényben egy matchboxgyűjtemény díszeleg, az összes Forma-1-es versenyautót felállították egymás mellé egészen 1950-2010-ig. A makettek mellett egy teljesen élethű pitwall látható, aminek kijelzőin éppen a csapat 2007-es világbajnoki győzelmét elevenítik fel. Nem sokkal arrébb egy vitrin a versenyzők sisakjait mutatta be.
A pitwall-lal szemben a csapat boksza volt berendezve a 2010-es modellel, amelynek karosszériáját darabokra szedték, hogy betekintést nyerhessünk a versenyautó felépítésébe. A V8-as erőforrás is ott áll az autók mellett, hátul pedig még a szerszámos ládák is a kompozícióba kerültek. A terem végében a világbajnok motorokat vehetjük szemügyre, például a 2008-as V8-as darabot, a 2004-es, 2003-as, 2002-es, 2001-es, 2000-es, 1999-es V10-est.
A motorok mögötti lépcső felvezet minket a „Piano Primo”-ra, az első emeletre, ami a győzelmekről szól. Az emeletre érve rögtön Alain Prost 1990-es V12-es versenyautója fogad minket, arrébb egy 2003-as Ferrari Enzo. A vörös szépség mellett ott „Sala delle Vittorie”-be a világbajnoki sikerek termébe vezető ajtó.
Az első kis kabin a versenyautók hangját igyekszik visszaadni a színtiszta hangzású hangszórókon keresztül. Itt nem csak a Forma-1-es autók motorzenéje volt hallható, hanem az utcai modelleké is. Kicsit arrébb egy nagy félkör alakú emelvényen díszeleg a legutóbbi hét bajnoki autó, a kocsik fölött pedig tévék elevenítették fel a győzelmek pillanatait. A terem másik oldalán az összes eddig megnyert trófeát őrzik az üvegszekrények, alatta pedig a Ferrari világbajnokainak állítottak emléket, Alberto Ascaritól egészen Kimi Räikkönenig, bemutatva a pilóták sisakját és az autókat is.
A következő terem a makettek terme, Itt láthatjuk a gyárépületek kicsinyített mását, amiket a versenyzőikről elnevezett „utcák” közé helyeztek el, akár a házakat. Az utcák a Forma-1 terembe vezetnek, ahol ha épp versenyhétvége van, a látogatók kényelmes puffokon ülve élőben követhetik az olasz nyelven zajló közvetítést is. A szobában nem csupán tévé van, a falakon rengeteg kép, valamint egy V12-es motorfej, és egy műanyag Ferrari is a dekorációhoz tartozik.
A második emeleten, a „Piano Secondo”-n ott a Granturismo terem a Sala Mostre és a Red Campus mellett. A veterán autók (166 Aerlus, 1949; 250 California, 1957; Dino 246 GT) mellett az elmúlt évek utcai autói is helyet kapnak. Láthatunk 458 Italiát, 599 Barchettát, F40-est, az F430-ast valamint az 599XX-et is.
Az utcai autók mögötti terem az úgynevezett „Red Campus”, ami egy iskolai csoportok és szülőkkel érkezett gyermekek fogadására specializálódott interaktív kiállítás. Itt bemutatják a pilóta testhelyzetét a cockpitben, arrébb egy érintőképernyős asztalsoron játékos feladatokkal ismerhetik meg a Ferrari legnépszerűbb 6 fényezését, a fioranói pályát, a motor működését, valamint a Ferrari modellek kronológiáját a gyerekek, de akár a nagyobbak is.
Belehallgathatunk többek között a csapat legfelemelőbb pillanataiba, például amikor világbajnokságot nyertek, vagy épp Felipe Massa és Fernando Alonso nyilatkozatait arról, amikor a csapathoz kerültek. A vitrinekben a falon mismerhető a Ferrari szó szerinti sokszínűsége, hiszen az autók fényezései mintákon sorakoznak, kiderül, hogy nincs olyan, hogy „Ferrari-vörös”, hiszen náluk sokféle vörös létezik. Szintén itt sorakoznak bőrkárpitok mintái és a kormánykerekek különböző kivitelei is.
Hogy véletlenül se felejtsük el, hol járunk, a mosdóban – a többi helyiségtől eltérően már egyáltalán nem olyan hangzatos „toilette” – is ott díszeleg egy V12-es Ferrari-motor…
