Minden idők legfiatalabb kétszeres világbajnoka, Sebastian Vettel a brit Guardiannek adott hosszú interjút. A németnél a szenvedély volt a kulcsmotívum, a versenyzéssel kapcsolatban ezt látja a legfontosabbnak, nélküle nem lehet élvezni és sikerre vinni a karriert.
„Megnéztem a Sennát (a dokumentumfilmet), nagyon inspiráló volt. A film talán nem mondja el a teljes történetet, a teljes igazságot, de igazán inspiráló volt a háttér összehasonlítva a mával. A versenyzői értekezletek nagyon szenvedélyesen alakultak” – magyarázta.
„Ma már egész más. Nem nézem le azt a korszakot, de ha összehasonlítjuk a versenyzést, ma, 20 évvel később sokkal professzionálisabb. Ma már kevesebb helye van a… A szenvedélynek. Ma is vannak karakteres figurák, de sokkal kevesebb tér jut ennek a megmutatására. Ma teljesen elképzelhetetlen, hogy pár pilótával elmenjünk este sörözni. Ha tényleg megtennénk ezt két-három másik versenyzővel egy szombat este, jobb bele sem gondolni, mekkora feneket kerítenének neki! Aztán ha másnap rosszul alakulna valami az egyik pilótánál …bumm! Egyrészt szomorú, másrészt viszont a mostani hihetetlen professzionalizmus sokkal nagyobb teljesítményt hoz.”
Vettel ezután a szenvedély és elhivatottság jelentőségét vitte tovább a napi munka szempontjából is.
„Minden munkával így van, nem? A sikerhez szenvedély kell. Persze az autóversenyzés egy különleges foglalkozás, de általánosan igaz, hogy ha nem szeretjük, amit csinálunk, akkor nem leszünk benne túl jók. Egyszer eljutunk egy pontig, amikor megkérdezzünk magunktól, miért is ezt csináljuk.”
„Ha minden reggel azért indulunk a munkába, mert a hó végén kell a fizetés, az nem túl jó. A pénz motiválhat, de sosem tehet boldoggá. Persze mi, akik az F1-ben versenyzünk, nagyon szerencsések vagyunk, mert azt csináljuk, amiért gyerekkorunk óta rajongtunk és még jól is keresünk vele. Ha meg eredményesek vagyunk akkor még jobb.”
„Szóval rendben, tavaly majdnem hibátlan évünk volt, de voltak hibák. Voltak rossz péntekek, összetörtem az autót. Januárban leültünk, átnéztük, min lehetne javítani, hosszú lista lett. Nagyon rosszul érezném magam, ha előbb leléptem volna (múlt vasárnap, amikor elromlott az autó Barcelonában), még ha csak egy tesztről is van szó. Attól, hogy tudok bajnokságot nyerni, még nem felejtettem el az apró lépéseket.”
„Amikor végeztem a csapateligazításon, mehetnék ebédelni, de nem teszem. Ha mondjuk bedöglene a motor egy futamon, bántana, hogy esetleg azért történt, mert lusta voltam, nem adtam 100 százalékot. Ha hibázok, oké, előfordul az ilyen, de amíg mindent megteszek, hogy csúcsformában legyünk, addig nincs gond. Ezért is vagyok hajlandó késő éjszakáig dolgozni.”
A világbajnok azt is elmondta, hogy szerinte 2012-re jóval szorosabb lett a mezőny, de ezzel együtt azt sem titkolja, hogy címvédőként önmagát kell a fő esélyesnek tartania idén is.
„Az elmúlt két évben jó néhány okos megoldással álltunk elő, de természetes, hogy a többiek egy bizonyos idő alatt rájönnek, hogyan másoljanak. Tavaly jó autónk volt, még ha nem is akkora előnnyel, mint 2010-ben, de a szabályok változnak, ilyen az F1. Persze általában az a favorit, aki az előző évben győzött.”
Vettel kitért arra is, hogy mekkora megtiszteltetésnek érezte, amikor nemrég a legendás Stirling Moss egykori mercedeses csapattársához, az ötszörös bajnok Juan Manuel Fangióhoz hasonlította, majd a kérdésre, hogy szerinte ő maga eljuthat-e hétszeres bajnok honfitársa, Michael Schumacher szintjére, aki a Ferrarinál öt címet szerzett sorozatban, újra a szenvedélyt hozta elő.
„Nem tudom. Ha megnézzük Michaelt, láthatjuk, hogy milyen sokáig lehet versenyezni, ha ott van a szenvedély. Michael már 20 éve itt van. Én öt éve. Az idő gyorsan telik, de pillanatnyilag nagyon jól érzem magam itt, nem vágyok máshova. Nagyon jó a hangulat a csapatnál, továbbra is éhesek vagyunk, továbbra is javulni akarunk. Mindig többet akarunk. Szóval most teljesen elégedett vagyok, de persze, természetesen egy napon egy álom válna valóra azzal, ha a Ferrarinál versenyezhetnék.”