Ugyan a McLaren Melbourne-ben és Sepangban is megszerezte a rajtrács első sorát, de a két futamon „csak” egy győzelem és két harmadik hely lett az eredmény, amivel nem lehetnek igazán elégedettek, hiszen addig kellene ütni a vasat, amíg forró, azaz az MP4-27-es a mezőny legjobb autója.
„Úgy gondolom, nagyszerű, hogy megszereztük azokat a rajthelyeket Ausztráliában és Malajziában, azoknak tényleg nagyon örülünk. Bár pont nem járt értük, az első rajtsor is nagy dolog a csapatnak, mutatja, hogy milyen nagyszerű munkát végeztünk” – kezdte a csapat technikai igazgatója, Paddy Lowe a McLaren szokásos, versenyhétvégék előtti telefonos sajtókonferenciáján.
„De kicsit csalódottak vagyunk azért az első két verseny után, mert az időmérős eredményeket nem váltottuk több pontra. Szereztünk pontokat, de a hosszú és nehéz bajnokságban akkor kell őket gyűjteni, amikor megvan a teljesítménybeli előny, mert arra nem építhetünk, hogy az év végéig biztosan meg is marad. Kínába úgy megyünk, hogy nem csak az első sort akarjuk megszerezni újra, hanem vasárnap is jól akarunk szerepelni!”
Lowe egyébként azt is megkockáztatta, hogy a kvalifikációs szereplésük egy kicsit csalóka, és az autó versenyen nem annyira domináns, mint az időmérőn.
„Azt hiszem, a malajziai versenyből nehéz lenne következtetést levonni, ott elsősorban a gumik állapota döntött. Ausztrália pontosabban mutatja a versenytempónkat – ott egy kicsit gondban voltunk a fogyasztással, nem is volt tiszta futam. Mindenesetre valóban úgy tűnik, hogy az időmérőn nagyobb az előnyünk, mint a versenyen, ezen pedig dolgoznunk is kell. Tavaly pont fordítva volt ez a Red Bull-lal, akkor gyorsak voltak a kvalifikáción, jó rajthelyeket szereztek, de a versenytempóban már nem voltak jobbak nálunk, csak előrébb voltak a pályán.”
A wokingi technikai főnök hangsúlyozza, hogy a McLaren-előny már Sanghajban sem vehető biztosra, igaz, természetesen igyekeznek a fejlesztési versenyben egy lépéssel a többiek előtt maradni.
„Jó néhány fejlesztésünk lesz erre a versenyre, gyakorlatilag az autó minden részén. Jelentős teljesítménybeli előrelépést várunk, azonban azzal is tisztában vagyunk, hogy ez tulajdonképpen elengedhetetlen ahhoz, hogy az időmérőn és a versenyen tartsuk a pozíciónkat. Csodálkoznék, ha a fő ellenfeleink nem lépnének előre, erről szól az egész. Az élcsapatok között egész idényben folyik a kíméletlen fejlesztési verseny. Már meg is kezdődött, mi is tesszük, amit tennünk kell, majd meglátjuk, sikerül-e megőrizni a kvalifikációs lépéselőnyünket.”
