Az ötletet az F1-es világban ezzel együtt nem sokan veszik komolyan, inkább csak a Brit Nagydíj előtti médiafelhajtás részeként tekintettek rá, de Ecclestone egy friss interjúban hangsúlyozta, hogy ő egyáltalán nem blöfföl.
„Nem vicc a dolog, egy cseppet sem az. Úgy tűnik, hogy akár mi is állnánk a költségeket, fizetnénk a dolgot. Ha rábólintanak, szerintem megvalósítható” – mondta a Guardiannek, elárulva, hogy igazából a Santander terve tüzelte fel újra a régi álmával kapcsolatban.
„Két-három hónappal ezelőtt adták elő az ötletet, mondták hogy jól mutatna, izgalmas lenne és jó promóciót jelentene a Brit Nagydíjnak és a Santandernek is. Mondtam, hogy hát hogy a fenébe ne! Aztán mire észbe kaptam, már tulajdonképpen én lettem az ötletgazda. Igazából nem is tudtam erről eredetileg, de elfogadtam. Mondtam azt is, hogy ha sikerül megvalósítani a futamot Londonban, még a 35 millió fontos rendezési díjat is álljuk” – hangsúlyozta a kisember.
A kritikusok szerint persze továbbra is megvalósíthatatlan álomról van csak szó, már csak a verseny előkészítésével és megtartásával járó logisztikai problémák is elképesztőek lennének, az pedig külön kérdés, hogy a belvárosi úthálózat F1-es versenyzésre alkalmassá tétele, a teljes újraaszfaltozás, a bukóterek kialakítása 220 millió fontba is kerülhet, ezt az összeget pedig biztosan nem fizeti az állam, hiszen még Brit Nagydíj az ehhez képest aprópénznek számító díjába sem száll be. Maga London városa hosszú évekre ki- és túlköltekezett a nyári olimpia miatt.
Ecclestone versenyrendezési díjra vonatkozó felajánlása is nonszensznek tűnik, hiszen az F1 általa képviselt tulajdonosainak a bevétele épp a díjak beszedéséből (is) származik – nem ők fizetnek, hanem nekik fizetnek a versenyszervezők.
