Az év egyik legkeményebb próbatétele következik hétvégén: nem elég, hogy a Szingapúri Nagydíjat sötétben rendezik, a pályán 23 lassú kanyar is nehezíti a pilóták életét. A Force India pilótái várják a futamot. „Részt vettem a 2010-es versenyen, hatalmas élmény volt” – fogalmazott Nico Hülkenberg. „A paddock atmoszférája és az éjszakai munka is szórakoztató, mert változást jelent. Maradunk az európai időn, így mindenki megőrzi saját ritmusát, de azért furcsa felkelő napnál lefeküdni.”
„A szingapúri kör nagyon hosszú, itt-ott huplis és a jó időért közel kell menni a falakhoz. Nem könnyű összerakni a tökéletes kört, ráadásul az óra járásával ellentétesen megyünk. Mivel a pálya lassú, emiatt a nyakunk nem kap olyan nagy terhelést, mint Interlagosban. Számomra a szingapúri az év legnehezebb versenye fizikailag és mentálisan is. 23 kanyar van, ez az év egyik leghosszabb versenye, közel a kétórás limithez.”
„Tavaly jó versenyt futottam itt, idén pedig láthattuk, hogy az autó erős az utcai pályákon” – mondta már Paul di Resta. „Abban bízom, hogy jó beállításokkal értékes pontokat szerezhetünk. Ezt a pályát mindenki élvezi, a szokatlan menetrend is érdekessé teszi. A mesterséges fények nem igazán zavarnak, alig érezni a különbséget. Szinte jobb körülményeket teremtenek, mintha nappal, felhős időben versenyeznék. Ehhez gyorsan hozzá lehet szokni.”
„A másik dolog, hogy követjük az európai időszámítást, így az éjszaka válik a mi nappalunká. Cserébe nem érezzük a jet lag hatását. Ehhez sem nehéz alkalmazkodni, csak jókor kell érkezni és jó hotelt kell választani, hogy ne kopogtassanak reggel 9-kor az ajtón, amikor még öt órán keresztül aludni kellene. Szingapúrban mindig reggel 6-kor fekszem és délután 2-kor kelek.”
